A mondókás könyvről nem tudom, mennyit írtam eddig, de a lényeg, hogy ugyebár a rengeteg utánajárásnak, szorgalmas összeszedésnek köszönhetően szép kis gyűjteményem kerekedett mondókákból, versikékből.
Időnként elővettem, rendezgettem, pár oldalt ki-kinyomtattam, megtanultam, mondogattam. De még mindig jó sok van, amit nem tudok, bár jól jönne néha.
A kinyomtatott papíroknak az lett a sorsa, hogy Réka összegyűrte, meg sosem találtam őket amikor éppen kellettek volna, és megint kinyomtattam, aztán meg több lett meg egyszerre.
Úgyhogy elhatároztam, ezekből is készítek könyvet, később emléknek milyen jól jöhet majd.
Nehezen találtam előre fűzött üres könyvet (eredetileg én akartam fűzni, de ahhoz meg végképp nem találtam anyagot), aztán a veszprémi kézművesboltban egyre ráakadtam.
A kérdés az volt, hogy hogyan nyomtatom bele a mondókákat, mert azt a mennyiséget kézzel írni,pláne nekem, hajmeresztő lett volna.
Hosszas utánajárás eredményeként (többszöri tanulópénz megfizetés után) kapt
am színben megegyező pauszpapírokat. Mivel mást is vettem, csak itthon néztem hogy szép kis summa volt, és így már nemcsak az eszmei értéke lesz nagy a könyvnek..Igyekeztem hát szépen elkészíteni. Tördeltem, szerkesztettem, betűt színeztem, dekupázsoltam, szórópisztollyal ragasztottam. A végén pedig ábrákat kerestem, gyűjtöttem, nyomtattam, vágtam és ragasztottam.
Még így is jó sok mondókám van a puttonyban. Azt majd máskor, másféle könyvbe...
A sötétítő függöny története egyszerűbb, bár ezzel is megszenvedtem. A veszprémi szobánk tetőteres, és az utazóágy csak egyetlen helyre fért be, ami pont az ablakkal szemben van. Minden fény Rékára esik, ahogy felkel a nap, már érezhető, ezért is vettem inkább magam mellé a hajnali ébredések után, mert ott meg jó sötét volt.Már régóta akartam függönyt, de nem volt ötletem, B. mondta hogy lehetne tépőzáras megoldással. Ikeában kaptam piros mintás anyagot, de mivel azon átsütött volna a nap, kerestem és kaptam is ugyanott piros vásznat. A kettőt összevarrtam, ráragasztottam a tépőzárat, meg persze az ablakszélre is és már kész is volt.
Bonyodalom csak annyi kerekedett, hogy néhányszor rosszul szabtam ki egyiket-másikat (pl.
fejjel lefelé a minták vagy azért mert B. rosszul mérte le), és emiatt elfogyott az anyagnak az a része is, amit ágyneműre szántam..mehetek megint majd az ikeába..Meg itthon a varrógép elkezdett rosszalkodni az egyiknél, egy idő után nem ment tovább az anyagon és felcsomósodott az alsó szál. A leírás alapján minden lehetségest kipróbáltam, de nem tudtam továbbhaladni, úgyhogy Anyósom varrógépén folytattam.
A végeredmény elég jó lett, csak nagyon közelről ne nézze meg senki :-))
