Nehéz volt. Könnyű volt. Nehéz volt, mert semmilyen, az égvilágon semmilyen leírást nem találtam róla sehol. Mindent magam találtam ki...ez időbe, próbálkozásokba telt. Az is nehezítette a dolgom, hogy közben a varrógéppel is meg kellett ismerkednem. Még jó, hogy gyerekkoromban Anyu azért mutogatott dolgokat, így nem teljesen mint kínai nyelvvel találkoztam, hanem rémlettek dolgok. De akkor is időbe telt, míg rájöttem, hova, melyik varrásfajtát alkalmazzam, az orsót hogyan helyezzem be, hogy később ne akadjon el, ne kapja be a cérnát stb.A fedlapra szintén nem volt ötletem. Először egyszínű, keményebb anyagút akartam, de nem kaptam jó anyagot, ami itthon volt az meg fekete, és nem illett hozzá. Próbálgattam, hogy a feketére teszek apró állatokat, tovább erősítve a foltozásos hatást, de nem tetszett.
Ahogy így próbálgattam, egy piros anyagot tettem a fedlapra és beugrott, hogy jó móka lenne, egy lógó nyelv, amit meg tud Réka huzigálni. Addig-addig gondolkodtam, míg a lógó nyelvből csőr lett, és egy madár. Ennek a megalkotása majdnem annyi időmbe került mint a többi lapé, de megérte szerintem. Még zörgő papírt is tettem bele, így zörög ha tapizzuk..
Tetszik a könyv :-). Nem mondom, hogy nem tudnék még mit tökéletesíteni rajta, mert igen, de megbeszéltem magammal, hogy legyen most elég ennyi. Majd a következőnél..
Az már jobban fog menni, mert ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött azt mondhatom, hogy valójában könnyű megvarrni egy ilyen kis lapozgatót.
Már Réci is látta időnként részleteiben és hatalmas iránta az érdeklődés :-) Kíváncsi vagyok, mennyit játszik majd vele.
Kötődik egy nagyon vicces történet is a készítéshez. Már a finisben voltam, nagy hajrában, amikor az alvásidő alatt sikerült is megcsinálnom a kitűzött szakaszt, a fedlapot felvarrni. De elrontottam, és ébredezett Réka. Amíg a kiságyában volt, gyorsan visszafejtettem az elrontott részt (ezt is sokszor kellett csinálnom...sőt ez vett a legtöbb időt igénybe, elrontani 1-2 perc alatt is lehet, jóvátenni meg hosszan..), és miután kivittem Bubut az étkezőbe, gondoltam, hogy azt a pár percet kibírja, gyorsan megvarrom még egyszer. Ő mellettem állt, és ahogy elkezdett zakatolni a varrógép, ütemre táncolt. Ha gyorsabban ment, gyorsabban, lassúnál ő is lassított.Dőltem a nevetéstől, majdnem lefordultam a székről. Ezt látván, ő is nevetett és még jobban élvezte az egészet. Megint varrtam, oldalra sandítottam és röhögtünk. Annyira jó volt!
A végén már nem táncolt, hanem felkéredzkedett az ölembe. Így csináltuk az utolsó öltéseket..
Akkor jöttem rá, hogy nem értette, min nevetek, ő azt hitte, maga a varrógépezés jár ilyen vidámsággal. Ugyanis ekkor is, ha beindítottam a masinát, mutogatott rá és köszörülte a torkát a nevetéshez..
