Mézeskalács nap

Advent utolsó hétvégéjét, pontosabban a szombatot tűztük ki a mézeskalácsozásra. Úgy volt, hogy az egész napot átitatja majd a mézeskalácsillat, délelőtt közösségi sütögetésben, délután itthon.
Délelőttre ugyanis Zita anyukájáék beszerveztek egy közeli játszóház programjára, amire eleinte nem nagyon akartam menni (minek-a-sok-ugyanabból, azaz Mikulásos-tapasztalatok alapon), de aztán addig győzködött, míg beadtam a derekam.(+volt egy kis lelkiismeret furdalásom is, mert már kétszer hívott abba a játszóházba, de sosem volt jó nekünk) Elképzeltük, ahogy Réci és Zitus nagy izgalomban és egyetértésben sütögetnek, majd játszanak, és ez jóleső érzéssel töltött el.
Sajnos azonban Zita lebetegedett (hányásos vírus), és én sem éreztem jól magam aznap. Arról nem is beszélve, hogy milyen bolond idő volt. Így ezt a programot jövő évre halasztottuk.

Sebaj, az itthoni mézeskalács sütés nem maradt el. Már szerdán elkészítettem a tésztát, ami a hűtőben pihenve várta hogy Apa nagy, erős kezei végre kinyújtsák, és apró, dolgos Bubu-kezek megformázzák.

itt már majszol

No persze azért kicsit én is besegítettem, hiszen rengeteget készítettünk, bő másfél órás program volt csak a kiszaggatás-sütögetés. Nagyokat mókáztunk közben, lett nagy rendetlenség is. Gyúrtunk sk figurákat,például hóembert, cicát, labdát, és hát a rengeteg formánkat is használtuk. Bubu kedvence a holdacska volt (mert az a jele az oviban) és a szív.Az enyém pedig a karácsonyfa és a maci :-)

Az előzetes terveket az is keresztül húzta hogy közben beköszöntött az este, és Réka alvásideje. Így a díszítést aznap már nem csináltuk meg.

Viszont Apával kettesben hozzáláttunk a mézeskalács házikó elkészítéséhez. Balázs volt a főépítész, én a segédmunkás. A díszítést pedig ketten követtük el. Szép lett! :-)

  

Másnap aztán befejeztük az abbamaradtakat. A főnökasszony gondosan kiválogatta és elrendezgette a süteményeket, néhányat minőségi ellenőrzés alá vetett.A cukormázzal jobbára Apa bíbelődött, elvétve díszítettünk egyet-egyet mi, lányok is.

Jelentem, azóta megszáradtak, gyönyörűek lettek, és a dobozokban várják a sorsukat :-)

Réka pedig imádja a kis házikót, egyetlen szívfájdalma hogy az ajtaja nem nyitható, így a lego-figurák nem tudnak ki-be közlekedni. De azt tudja, hogy az angyalok ide repülnek, és itt töltik az éjszakákat, várva a Karácsonyt.

 

A mézeskalács nap jól sikerült, a betegség (már csak az enyém) és a "rossz" idő ellenére is Ünnepre vagyunk hangolva.

Mi lehet ez?

"Anya, mindjárt leesit az a tonyhai eszköz! Intább leveszem. Mi lehet ez? Anya, ez talán egy polip lehet?"

(Megjegyzés - hadd legyek kicsit elfogult: Anya teljesen odáig van. Nemcsak hogy isteni a fantáziája a Gyermeknek, de feltételesen, találgatva beszél és választékosan! Konyhai eszköz! Óóóriási :-)

Papírból ágy

Mivel kis Jajának van fából faragott rácsos ágyikója, és a játékok során kiderült hogy ilyenre bizony Nagy Jajának is szüksége lenne, elkezdtem nézelődni. Nagy, fából készült rácsos ágyat nem akartam, egyrészt mert nagy (és nem összecsukható), másrészt mert drága, harmadrészt és nem utolsó sorban pedig azért, mert úgy gondolom, az a jó, ha nem mindenből van meg minden ugyanolyan mint az igazi. (Ha nincs, akkor ugyanis kitalálunk helyette valamit, ami még élvezetesebb játékot eredményez, amellett hogy a fantázia szárnyalását is segíti).

Apának a karácsonyi ajándéka egy éppen megfelelő méretű és mélységű dobozban érkezett. Előkotortam egy kis csomagolópapírt, és nekiláttunk Jaja ágyának elkészítéséhez.
Vágtunk-ragasztottunk:

Aztán a ragasztási munkálatok abbamaradtak, mert Réka gondosan kitakarította a dobozt. ('Órákig' csinálta) Igen büszke volt magára, mondogatta hogy Ő milyen szorgalmas :-)

 

 

Végül sikerült a külső borítást megcsinálni. Még szerettem volna a belsejét is kibélelni, ki is választottam hozzá egy zöld papírt. Aztán jó lett volna a hozzátoldásokat (nem volt egyben annyi csomagoló) egy kicsit elrejteni egy-egy díszcsíkkal. Masnis díszítést is elképzeltem. Mindezekre nem hagyott időt a Kis Hölgy, azonnal bele kellett telepíteni a babát. Sebaj - gondoltam - majd holnap megcsináljuk.
Szép fehér pléddel, kispárnával kibéleltük, játékot is tettünk oda neki. Beleraktuk a babát. Amikor Apa hazajött, még megmutattuk neki, aztán kivette a nagy játék közepette.

Fél óra múlva azt láttuk, hogy Berci betelepedett. És azóta is ahogy beengedjük reggelente, rögtön az "ágyikója" felé veszi az irányt. Hosszú hónapok eredménytelen helykeresési próbálkozásaira ezzel pontot tehetünk. Hihetetlen ez a macska!
:-)
(Ezután elkezdődtek a betakargatási játékok, amiről már írtam.)

Természetesen ha Berci belefekhet, akkor Réka is akar ám! Naná hogy nem hagyta ki ezt a lehetőséget..

 

Ez most nem jött be

Nagyon tetszett ez a rajzos-ragasztós ötlet, ami ráadásul még északhoz illő is volt. De nem jött be.

Pedig két délutánon is próbálkoztam vele. Első nap épphogy elkezdtük, vendégünk jött, ezután már nem érdekelte Rékát a kreatívkodás. Vagyis úgy tett, mint akit érdekelt, de mégsem kötötte le, úgyhogy hagytam.
Következő napon a nyugodt körülmények - és állítólagos kedve - ellenére sem nyerte meg tetszését igazán a dolog, elfutkosott közben, és úgy tűnt számomra, hogy én erőltetem az egészet. Ezért elkönyveltem magamban, hogy úgy látszik, erre majd jövőre kell rátérni. (Pedig én úgy vártam, hogy megcsináljuk! :-)

Néhány hal és egy madár azért megszületett, de többet alkottam én,mint Ő. Azért elteszem, mint alkotást, mert a röpke ragasztás-színezés lenyomatai ezáltal megmaradnak emléknek.Aztán majd ha megint eszembe jut, újból nekirugaszkodunk :-))

 

Busz

Van jó pár ötlet - zömmel nem saját, de ettől még kedvenc - amiket meg szeretnék valósítani, azaz elkészíteni. Ilyen volt ez a busz is.
Pár hete elkezdtem hozzá a kupakgyűjtögetést, és amikor végre időnk is volt, és kedvünk is mindkettőnknek, megcsináltuk.

Örülök nagyon,hogy Réka aktívan segített, bár az természetes, hogy most még a nagyját én csinálom. Mégis egy nagyon jó kis délutáni program. És nincs hozzá másra szükség, mint teás (vagy ha nagyobbat akarunk, tejes) dobozra, színes papírra, ceruzára, ragasztóra és kupakokra. Később (pláne kisfiúknak) tovább lehet fejleszteni hogy igazibb busz váljék belőle, de nekünk ez a (engem rabszállító kocsira emlékeztető) járgány is megfelelt. Már megvan az alapanyag a következőhöz is.

Hogyan csináltuk? Először is kezdődött a rendkívül fontos tevékenységgel, a kupakrendezgetéssel:

Majd együtt kivágtuk a színes papírokat (Réka imád vágni, ügyesen illeszti az ujját, de a jelenlegi ollónkkal még csak összezárni tudja, szétnyitáshoz segítség kell).

Megrajzoltuk az ablakokat és az utasokat. Rékának most nem volt kedve rajzoláshoz. Viszont Ő mondta meg, hogy hova, mi kerüljön. Kedvencem a lépcsőn felmenő ember volt, akinek az ölébe kisbabát kellett rajzolni. Pont az én rajztudásommal! :-))

A kartonpapírokat stifttel ragasztottuk, Réci is. A kerekeket pedig ragasztópisztollyal (ezt csak én természetesen), de ezt már nem volt türelme megvárni, már tologatta is a féloldalas buszt.

Aztán követelte a nyitható ajtót, az is került rá (a kidolgozására nem volt időm, mert a Hupikék Törpikéknek sietve el kellett utazniuk..)

 

 

Gesztenye Guszti és családja

Hétfőn este még volt egy bő félóránk a vacsoráig. Mit is csináljunk, amit majd - talán - könnyebben abba enged hagyni Réka mint a szerepjátékokat? - tettem fel magamnak a költői kérdést, aztán rögtön eszembe jutott a nagy csomag gesztenye az előszobában..
Nekiláttunk...

 Réka is aktívan segített, bár egy picit bosszantotta hogy nem tudja olyan mélyre dugni a pálcákat, mint én :-):

 Saját ötletekkel állt elő, pl. Ő mondta hogy a bábujának legyen haja! Ámuldoztam, mert persze ez nekem eszembe sem jutott volna...

 

 Apa közben begyújtott a kandallóba...
Réci arcokat rajzolt (inkább színezett.-)), aztán pedig az egyedi találmányú kesztyűvel gyűjtögetett:

 Apa kecskét készít:

 Gesztenye család balról jobbra: Gergő, Guszti és Anya, valamint a kutya:

 

 Bubukánk imádta rendezgetni a sok fogpiszkálót...aztán azt játszotta, hogy a fején keresztül hátul legurította a gesztenyéket:

A kecske oldalnézetből, és közben Anyának síró pici babája is lett:

  

Guszti és Gergő nagy foci bajnokságot tartott, gesztenye-kapukba lőhettek. Közben Gusztinak eltört a lába, jött a doktornő (GusztiAnya) és meggyógyítottta.

 Egyszóval nálunk is dúl a gesztenye-szezon. Főleg hogy tegnap - mindezektől függetlenül - megkapta a Kippkopp és Tipptopp könyvet a két gesztenyegyerekről. Egyébként még tegnap is bábozott valamit velük, nem is raktam el. Levélen is reptettük a figurákat.
Valamelyik este készítek majd sült gesztenyét, és kéne más gesztenyés ételeket is.