Madárfészek 2.

Pár napra az első madárfészek készítésére előhozakodtam megint...nem is reméltem hogy megint nagy kedve lesz Récinek az alkotáshoz.
Igaz, a csomagolópapírt együtt vettük meg...már az is beharangozásnak számíthatott.

Ezt kellett apró darabokra tépkedni és felragasztani. Közben még az is megtörtént, hogy tanítvány okította a Mestert, sőt még a kíváncsiskodó Apát is...teljesen átvette a vezető szerepet. :-) Merthogy szerinte egyszerűbb és szebb a fészekhez való papírt is vágni, semmint tépni.
És amíg a zöld madarat vágtam, Ő a sajátját a rózsaszínűt hullámos ollóval akarta körbevágni. És lőn belőle egy borzolt tollú fióka, ettől lett még érdekesebb a fészek.

A mozgó szemeket csak úgy felragasztotta, de szerinte vicces hogy bandzsi a madara.
Ja egyébként a fészek szintén papírtányérból készült. Elfeleztük, megfordítva ragasztottuk fel (arra pedig a barna papírokat). Így mint egy "zseb" funkcionált a tányér, és ebbe csúsztattuk a fiókákat.

 Legközelebb nagyobb méretű papírtányért alkalmaznék a célra, az illik ezekhez a madár-sablonokhoz. Így kicsit szűkösen férnek el a fészekben.

Fészkek

tt a tavasz, és nekünk kedvünk támadt megint készíteni valami jellemzőt.
A tojások és a fészek tárgykör Húsvét óta téma nálunk. A tojásfestésnél átbeszéltük hogy azokból miért nem kelnek ki kiscsibék, melyikből kelnek és hogyan, aztán a lufi-tyúkok tojtak és kotlottak ugyebár, majd az udvaron az Apa által összegyűjtött fűkupac teteje is fészek lett, a labda a tojás és szegény Apának kellett rajta ülnie :-) Réka lett a kismadár aki a tojásból és röpködött körbe-körbe.

A tarsolyomban volt egy-két madaras-fészkes kreatívkodós lehetőség, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon. Nem is gondoltam hogy ez majd így bejön Bubunak.

Papírtányért kellett befesteni két részre osztva: a tetejét kékre (ez lesz az ég), az alját barnára (mint fészekalap). Réka viszont semmiképpen nem akarta kétféle színűre, csakis kékre az egészet. Mindig gondolkodom, mennyire engedjek eltérni az eredeti megvalósítástól. Én ugyanis az alkotói szabadság híve vagyok, de arra is gondolok hogy nem fogja érteni az oviban, iskolában, miért nem lehet szabadon bármit...és ebből negatív élménye születik majd. Végül kordában tartva engedek. Egy csomószor egyébként jobb is lesz a vége, ezért most is engedtem, miért ne lehetne kék a fészek egy ilyen alkotásban?

 A fészek tetejére lehetett tenni a madárkát. Nyomtattam egy sablont. Én ezt rajzoltam körbe és vágtam ki, szürkéből. Utólag bánom már hogy szürke lett, lehetett volna valami színesebb is.
Réka is elkezdte a körbe rajzolást, de aztán nem volt hozzá mégsem kedve vagy türelme és különben is kinézett egy másik madarat, egy másik sablont pontosabban. Ez jóval nagyobb volt mint ami nekünk kell, aggodalmaskodtam hogy túl nagy lesz a fészkéhez, de annyira kötötte az ebet a karóhoz, hogy végül megengedtem.

Következett a fészek "berendezése". A tavalyról megmaradt húsvéti füvet használtuk fel.

Réka  teljesen egyedül ragasztott mindent a saját fészkére. És milyen jól mutat a fehér madár is. Vágtam ki tojásokat, ja Rékáéra is került ám, csakhogy Ő úgy gondolta hogy a madár rajta ül a tojásain és ennek megfelelően a tojásokra ragasztotta a madarat, egyértelmű hogy ezért mi nem láthatjuk a tojásokat.

Szerintem nagyon jól mutat mind a kettő.

 A 'szárítókötelünk' most így néz ki:

Másnap Réci még fenyőfákat is ragasztott a sajátjára. Ezeket formalyukasztóval lyukasztotta.
A formalyukasztó nagyon menő nála az ovis húsvéti készülődés óta. Nekünk egy karácsonyi van csak, a fenyőfás...kari előtt még nem tudta használni. Ahogy az ovisokat sem március végén. Aztán egyszer csak hazajött kilyuggatott papírokkal. Másnap is. Harmadnap is. No így került elő nálunk is a fenyőfás lyukasztó. És prímán használta. Szóval gyártott jó pár fenyőfát, és hármat-négyet a fészke tetejére ragasztott. Mondta hogy ezek a távolban látszó fenyők (merthogy picik). És tényleg!

Készülődés az ünnepre

Először majdnem azt írtam címnek hogy "ünnepre hangolva", de rájöttem, ez nagyon nem állna helyt. A napok csak szaladtak télies időjárással, plusz újból és újból felbukkanó nyűgjeimmel (volt ugye torokfájás, nátha, fejfájás, mandulagyulladás, fülfájás, szemgyulladás, nem-múló-mandulagyulladás miatti gyógyszerezés, aztán herpesz, újbóli mandulafájás, vérvétel..), nagypéntek délutánra lettem hivatalosan gyógyultnak minősítve.

Úgyhogy nagyon direktben készülés nem is volt, kivéve az ötletgyűjtést a kreatívkodásokra. Az ovis délutánt követően néhányszor rákérdeztem Rékánál hogy van-e kedve ezt vagy azt alkotni, de nem volt, úgyhogy hagytuk. Nem is voltam jól mindig.

Kalácsot azonban rendeltem időben, nagypénteken vettük át. Nem volt kicsi, majdnem két kilós. És nagyon finom. Nagypéntekre kértem, így Nagyszombaton reggel már vajas kalácsot ettünk és habos kakaót ittunk (a böjt jegyében).

Balázs jó előre megvette a csülköt, ami ott illatozott a kamrában, segítve a ráhangolódást :-)
Közben szomszédoktól, látogatóktól kaptunk gyönyörű asztaldíszeket, és én is minden nap kiraktam egy-két díszt a tavalyiak vagy régebbiek közül, valamint elhoztuk Vp-ből a guriga csibét és nyuszit is, amit ErzsiMama készített tavaly Rékának. Lassanként mégiscsak egész húsvéti lett a hangulat.

Az oviban szerdán ünnepeltek, mert a tanítási szünet miatt csütörtökön és pénteken már kevesen mentek, így összevont csoportokba verődtek. Szerdán sokat mesélt Réka a rengeteg labdáról amit a nyuszi hozott, Ők csak egy-egy kindertojást kaptak egy kis hajtogatott papírtartóban, viszont készítettek egy kis díszt a húsvétfára (vagy bárhová) - csibéset. Amikor Réci elkészült vele, Zsuzsa néni állítólag azt mondta neki hogy "a popóját fogja meg és úgy vigye oda" (gondolom a ragasztás miatt), hát ez annyira tetszett Rékának hogy máig emlegeti.

 

Megtanulták az oviban - biztosan a fiúk miatt- a Zöld erdőben jártam kezdetű locsolóverset, illetve egy másik kis aranyosat:
Befejeztük a keddi alkotásokat is (illetve a fejdíszt már csak összetűztem, nem volt kedve Récinek tovább csinosítani):

 

 Szombaton a nyuszisimogatás után nagyon lelkes lett Réka, így a tojásfát is Ő díszítette...

 

 Este pedig nagy részt vett ki a sütemény elkészítésében. Direkt miatta kókuszos tekercset készítettem. Nem abban bíztam hogy megeszi, hanem abban hogy ilyen ügyesen elkészíti. Apával együtt darálták a kekszet, és velem méricskélt...a gyúrásban nem vett részt, érdekes korábban is amikor kókuszos golyót készítettem, ezt a masszát nem gyúrta, valahogy nincs hozzá bizodalma. Annál inkább a kóstoláshoz :-). A sodrás viszont nagyon tetszett neki, a közelébe sem engedett, és a kókusz szórás is igen jó mókának bizonyult.

 

Az est fénypontja számára a tojásfestés volt. Amikor korábban említettem hgoy van-e kedve tojásfestéshez, először lelkesedett, állatkertből hazaérve azt mondta hogy mégsem akar, aztán a mozzanat előtt derült fény arra hogy Ő azt gondolja, úgy festünk tojást mint tavaly: azaz vízfestékkel papírtojást vagy filccel fatojást..
Így aztán különösen felvillanyozta a valódi tojásfestés folyamata.
Az elejétől a végéig aktívan részt vett (az elején kicsit túl aktívan is), és vállalta hogy az összes pirosat Ő festi majd.
Roppantmód büszke arra hogy az Övéi lettek a legszebb színes tojások. Lehet is, mert tényleg. A zöldek egyáltalán nem akartak sikerülni, a lilák is foltosak lettek. Bezzeg a pirosak! :-)

Szerintem nem érheti szó a házunk elejét abból a szempontból hogy a lányainkat nem készítjük fel eléggé a locsolóvárásra. Egy-két mozzanat erejéig ugyanis Zselykét is bevontuk. Popósétáltatás közben Balázzsal együtt odajöttek kotnyeleskedni :-):

Liza Mamáéktól kaptuk a két jófej fehércsoki-bárányt, Erzsi Mama pedig lufiból készítette ezt a két tyúkot (az oviba is csinált, és további különlegesség hogy a virág-díszítést az ovisai alkották). Szóval egész délután kotlottak a tyúkok, ki is keltek kiscsibék, akik aztán összebarátkoztak a bárányokkal és együtt kalandoztak. A bárányfeleséget pedig kórházba is szállítottuk lábának eltörése miatt :-)

 Este felajánlottam Bubunak egy kis festegetést. Hátsó szándékom volt vele, be is jött :-). Mivel festhetett akármit, benne volt a tenyérfestésben is. Sőt, az enyémet is bemázolta.
Így születtek meg mégis az idei húsvéti alkotásaink: