Gyurmázás

2012. február 18.:
Hoztam egy-két képet a gyurmázásról. Nagyon szeretjük.
Eleinte nagyon csodálkoztam azon, hogy Rékának ennyire bejön, mert én határozottan nem szerettem gyurmázni gyerekkoromban. De lehet hogy csak azért, mert nem tudtam, hogyan kell és nem volt ötletem hogy mit, amit meg az oviban csináltunk, az nem tetszett. Lehet hogy azokat a régi gyurma-anyagokat sem szerettem (nem emlékszem hogy az oviban só-liszt-gyurmáztunk volna..). Azt hiszem, Balázs sem egy nagy gyurmás.

Réka viszont a kezdetektől az. Emiatt pedig folyamatosan bővül a készlet. Play-doht egyelőre még nem vettem, bár Ádiéknál van, és azt imádja, gyakran az egész ott töltött idő alatt csak fagyit és egyebeket készítenek. Biztosan majd nekünk is lesz, de egyelőre szeretném ha inkább a fantáziánkat használnánk. Azért a Jézuska hozott egy reggeli készítő készletet, ez azért hagyja hogy többet dolgozzunk vele, így bevállaltam. Óriási a sikere.

 

Amit még ennél is jobban szeret Bubu, az a vágás- és díszítés (és a tapicskolás, pogácsa sütés).

 Na meg a habverőzés. Ez a kis fehér kütyü egyébként a csirkecomb nyele lenne, de Réka ezt nemigen hagyja, mert szerinte az egy habverő.

Azért az a siker ellenére is látszik, hogy bármilyen kész-termék nem ér annyit, mint a fantázia-játékok. Elbabrálunk velük, de ha sokáig szeretném lekötni, akkor azt a saját készítéssel lehet elérni.
Általában alkotunk valamilyen évszakhoz illőt, ezekkel aztán játszunk is. Itt (januárban) például hóembert. A "hógombócokat" Ő csinálta, nekem csak kicsit kellett a végén gömbölyítenem. A kalapot, orrot meggyúrtam, a többit pedig Réci. Látszik, hogy itt még füleket is tett - ez a legújabb, hogy rajzokon sem, gyúrásban sem maradhat ki a fül :-

Én legjobban azt szeretem, amikor verseket próbáltunk eljátszani, egy-két Bartos Erika vers tökéletesen alkalmas volt, és még sikerült is a szereplőket jól meggyúrni. Olyan lett a végén az egész mint egy színház. Gyurmaszínház :-)
Az is nagy kedvencem, amikor játszóteret csinálunk a gyurmafiguráknak. (Apropó játszótér: a pónis játéknál is készítettünk tányérokból, gyújtósból..csak elfelejtettem leírni).
Itt pedig egy teljesen Réka-készítésű baba a gyurmafotelben. Bors a szeme, borókabogyó a füle, és fogpiszkáló a haja. Ez utóbbi varázsolt el engem, mert én inkább "berajzolt, bevésett" hajban vagy gyurma-hajban gondolkodtam volna, és örülök hogy neki ez jutott eszébe.

HH

Ezen a télen nem sikerült hóembert építenünk :-(.  Mert vagy nem volt hó, vagy annyira hideg mínuszokban esett, hogy szétporladt, illetve még a tegnapi plusz közeli állapotban sem tapadt jól - itt felénk, legalábbis - ma pedig már az olvadás miatt kásás lett az állaga.
Persze a télnek vége még nincs...addig pedig él a remény.

A hóember iránti igényünket kismillió módon kiéltük (gyurma, sógyurma, rajzok, sablonok, mézeskalács, színezés, lakásdekorok, hóember gyertyák), az oviban még white day is volt. Azért mostanában már nagyon vágytunk egy igazira.
Egyszer csak az jutott eszembe, hogy ha kint nem lehet hóemberünk, miért ne lehetne bent? Rékának nagyon tetszett az ötlet. El is kezdtük építeni...

Az alsó hólabda a babzsákból készült. a középső párnából és még más töltelék anyagból, a legkisebb szintén párnából (éppen ezért eléggé kockafejű is lett szegénykém).
A szeméhez nem találtunk két egyforma gombot, de sebaj, éppen ettől lesz különleges. Fehér színét az Őt borító lepedőktől nyeri, a száját kimosható filccel díszítettük (ami először tutti volt, de aztán...hogyismondjam...továbbalakult...és girbegurba lett), és a kalapját is nélkülözni tudom egy ideig. Meg a színes sálamat is. A legnagyobb problémát az orra jelentette, de aztán ezt is megoldottuk, vettünk textilrépa csomagot, amiről egyet lefejtettem, az ezáltal nyert lyukat összevarrtam...és mindannyian nagyon örültünk :-)
Persze, persze. Lehetne szebb. Ha a lepedőket szépen el tudtuk volna egyengetni, majd a hátulján összevarrogatni. Ám nagy hirtelen nem találtam nekünk már nem kellő lepedőt, ezeket meg még szeretném használni. Ez a hirtelen ötletek átka. Na de majd jövőre!

Hogy viszonyul új lakótársához Réka? Természetesen imádja! A pár napban, amíg nem találtuk ki, mi legyen az orra, addig is biztatta és folyton beszélget vele, mint egy jó baráttal. Ajándékokkal halmozza el, és mutogatja neki a könyveit, valamint elmeséli neki a napi történéseket :-)
 Ma előre vetítettem hogy hamarosan el kell búcsúznunk tőle, de Bubu értetlenkedett és nyíltan kifejezte ellenérzését.

Egyébként a kalapot, az ajándék mogyorót, a sálat, a szájat Ré tette fel rá, a gomb varrásban nem tudott, de a gombok kiválogatásban nagyon is tudott segíteni.
Így készült el a mi HH-nk, azaz Házi Hóemberünk. :-)

 

  

 

 

 

 

 

Gombok és karika

Hogy a gombokkal mi mindent lehet játszani! Réka továbbra is imádja őket. Tegnap például pár nagy méretűvel kezdett el babrálni, és egy olyan - már egy egyszerű szabályjátékot talált ki, mégpedig azt, hogy terpeszállásban a lába között átdobja őket. Amelyik félre ment, az kiesett a játékból. A játék pedig csak úgy kezdődhetett el, ha Ő meghatározott sorrendben felállította a gombokat.

Aztán jött Apa, neki azt mutatta meg, hogyan lehet gombokkal célba dobni. A karika ragasztót a szőnyeg közepére helyezte, és a gombokat igyekezett bele dobni.

Apa sem volt rest, Ő a gombokat a tengelyük körül megpörgette őket, a lányunk pedig teljesen elvarázsolódott.

Majd kezdődött a ki-tud-több-ötletet arra, hogy mi lehet egy ragasztókarika játék (spontán volt persze). Bubu szerint lehet korona, karkötő és kesztyű, amit Apa még azzal egészített ki, hogy lehet focilabda és...*

Tényleg nem kellenek drága játékok :-)

U.i.:
egyébként mostanában nálunk mindenből lehet sapka (kalap) vagy korona...eddig is dívott, de most igazán a tetőfokára hágott. A kellemetlen csak az, amikor az aprócska (zsírkréták tárolására használt) kosarat kell a fejemen viselnem kötelező jelleggel, közben meg az minden mozdulatra lecsúszik :-)
*elfelejtettem. holnap megkérdezem B-t :-)

Korcsolya és hóember

Múlt héten is alkottunk téli témában. Megint csak Csillánál láttam a korcsolyás sablont, és gondoltam egy rövid időtöltésnek jó lesz ez is. Kitaláltam hogy majd kilyukasztom a cipőfűzők helyét, és fűzős játékot is beiktathatunk (mint a mikucsizmás karácsonyfa dísznél).

Sajnos megint abba a hibába estem, hogy a tervemet annyira szerettem volna végrehajtani, mert annyira hittem abban hogy jó lesz, hogy kicsit ráerőltettem Rékára. Ilyet nem szabad!
Neki máshoz lett volna inkább kedve, amihez nekem nem (valami szerepjátékhoz természetesen), és fáradt is voltam a sok ugrabugrához. Invitáltam, látszott hogy nincs kedve. És mondta is, meg alig akart jönni.
Aztán jött, de kapkodósan csinálta és többször megsértődött, amikor segíteni akartam.
Kicsit mérges voltam magamra, és megfogadtam hogy többet nem erőltetek ilyet, nehogy elmenjen a kedve az alkotástól, meg hát úgysincs sok haszna...

A képek úgy adják elő mintha nagyon happy lett volna minden. Nem mondom hogy nem volt az, mert időnként megtalálta benne a kedvét, de csak rövid ideig...és hát ismerve Réka ügyességét...lehetett volna máshogy is. Máskor, amikor kedve van hozzá.

Mostanában szeret "írni". Ha leülök az asztalhoz hogy a határidőnaplóba vagy a különböző kis füzetecskéimbe írogassak, kivétel nélkül mindig jön és letelepszik mellém. Sokszor kiveszi az én papíromat, tollamat a füzetből. :-) Ezt azért fényképeztem le, mert ide állítólag azt írta, hogy Anya.




A hóemberes pedig onnan jött, hogy három hóspray sablont vettem még dec elején, és kíváncsi voltam, papíron ki lehet-e próbálni. Eléggé hajlékony.
Ehhez volt kedve Rkának, de a hajlékonyság miatt nem tudott olyan szépen rajzolni vele mint mondjuk egy műanyag sablonnal. Viszont engedte hogy segítsek, és a végén még egy óóóóóriási hógolyót is rajzolt a hóember feje fölé. :-)
Sokszor már nagyon szépen tartja a ceruzát, az utolsó képnek ez a lényege..

 

Tilda nyuszi

Tilda stílusban varrtam a saját készítésű ajándékomat Rékának. Már ősszel megvettem az anyagot, és beszereztem a szabásmintát, aztán kicsit elbizonytalanodtam, mert eszembe jutott hogy az utolsó ilyen saját kezű ajándék is nyuszi volt (Húsvétra a kugli nyuszik). De aztán már sárkányra vagy macira már nem jutott volna idő.
A Tilda viszont már régi álmom volt, és szívesen csinálgattam...Karácsonyra persze nem lett kész - próbáltam ezen nem idegeskedni (azért is volt annyira nyugis idén az Ünnep, mert nem frusztrált a sok befejezetlen dolog - ami máskor igen. De miért kéne mindennek tökéletesnek lennie kívül, és zúgolódni belül? Sokkal jobb így hogy belül volt béke és tökéletesség...)
Utólag nagyon örülök ennek a ténynek, mert így Tilda nem vészett el a sok - egyébként jó - ajándék között.

Hanem az történt, hogy az ünnepek lecsengése után, január első hetében az egyik délutáni alvásból ébredve Őt  látta meg először Bubukánk, ahogyan az ágyikója tetejére ültetve fogtam.
Annál szebb pillanatok nem is létezhetnek az életben, mint amiket akkor éltem át. Az arca őszinte örömmel felragyogott, kérdezte hogy ki kapja, honnan van, magához ölelte, és nagy becsben tartja azóta is.
.....
Itt már csak az utolsó simítások vártak rá. Apropó! Már olyan régóta meg szeretném mutatni a varrósarkomat, legalább negyed évvel ezelőtt készítettem is fotókat. Most már észben tartom!

Tilda vagányan ül, mit ül, terpeszkedik (!) a fotelben:
:-)

 Bárcsak ismerném a különböző öltésfajtákat! A karját rejtett öltéssel kellett volna rögzíteni, próbáltam is, de hát nem igen lett szép. Ezért találtam ki a mellénykét, hátha eltakarja...és reménykedtem hogy még plusz örömet is szerzek vele..

Azóta kiderült, hogy Tilda nem mindig fogad szót Rékának, emiatt Bubuka egyszer a sarokba is állította. Fél napot töltött ott a nyuszmusz :-)

Íííígy szereti :-):

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyit eljátszik vele, de talán a hosszú végtagok miatt imádja. Lovagoltatja, öltöztetgeti, tegnap az oviba és a postára is elkísért bennünket. Ma pedig már úton voltunk, amikor csak annyit mondott: "A Tilda ma megvár engem otthon." Kicsit belefájdult a szívem, hogy itthon felejtettük. Aztán meg mesélte, hogy a Tilda ma nem aludt vele az oviban.

U.i.: Gondolkodtam egy gombon vagy patenton a mellényre, aztán nem lett belőle semmi. Réka azonban benyújtotta az igényt rá, úgyhogy hamarosan megcsinálom :-)