Szobadekor

Még mindig nem készült el teljesen (de ami késik, nem múlik, terveim szerint Karácsonyra meglesz).
Igazából picit másmilyent képzeltem el, de a korábban kinézett újságképet természetesen nem találtam, amikor kellett volna. Most utólag, meglett :-)) Sőt most egy újabb képeslapban találtam egy még jobbat, amit biztos hogy egyszer megvalósítok, ide nem illett volna.

Ebbe a kuckóba egyszínűt, világos zöldet képzeltem el, úgyhogy inkább leveleket mint virágokat szerettem volna. A rózsaszín-zöld szerintem jól passzol, ilyen színű a játékdoboza is, és a játszósarok meg úgyis élénk színekkel teli, tehát ez még átmenetet is jelenthet. Gondolkodom azon, mennyire legyen telített az egész, először kevésbé "befuttatottat" gondoltam ki, de a kezem meglódult. Rajzoltam papírra egyfajtát, aztán nem is a szerint haladtam, majd 10 percem volt egyik nap a ceruzával való megrajzolással, aztán a festésnél szintén eltértem attól, azért a fő vonulatokat mégis csak követtem. (Tehát vár még rám egy alapos radírozás, mielőtt megveregethetném a vállam.) A festék kikeveréséért a férjemet dicsérem.

Ja és a képeket is kicseréltem a falon, kinőttük már a pocaklakós ultrahangosakat, lettek családik. Rékának a képek és a minta is tetszik, és ennek örülök a legjobban. :)

 

 

Hiába jött be tegnap este 8 körül az uram azzal a mondattal, hogy "0 fok van kint", és hiába deres reggel az utca,...mert amíg süt a nap és amíg színesek a falevelek, én imádom az őszt.

Nem akarom minduntalan hangoztatni, de ismét kikívánkozik belőlem, mennyire szeretem a hangulatát a hulló faleveleknek, a lehullottak által színesre festett utcáknak, a harisnyás-sálas-sapkás-meleg pulcsis beöltözésnek, majd így a napsütéses sétáknak, lila-sárga-narancs krizantém bokroknak. Imádok sütőtököt venni-enni, padlizsánkrémet készíteni, gesztenyét sütni és diót törni. Igyekszem az utolsó szőlő- és spenóttermést is kifogni a zöldségesnél, magamba szívni a friss avar és a sült zöldségek illatát, és készítem az almás sütiket szép sorjában. Mert jó, nagyon-nagyon jó.

Rékának sincs ellenére ez az évszak, azt hiszem, legalábbis elnézve a kb. másfél hete készült képeket, így látom. Másodszor éli meg az őszt velünk.

Én pedig minduntalan nosztalgiázom, mert lassan annak is két éve, hogy megfogant. Annyira vicces, hogy akkor, november 6-án elmentem a dokihoz, elpanaszoltam neki hogy már pár hónapja próbálkozunk, de nincs eredmény és kértem, segítsen.
Ő azt mondta, hogy majd a következő periódusomnál csinálunk hormonvizsgálatokat. 4-5 nap múlva találkozott a két sejtünk, szóval nagyjából 3-4 hét telt el, és én megint kopogtattam Leventénél...de már nem a hormonvizsgálat miatt :-)

Most pedig...szöcskét-pókot-bogarat vadászunk (a képen éppen szöcskét), pocsolyákba szaladunk, faleveleket vizsgálunk és dobálunk, diót, gesztenyét gyűjtünk, kavicsokat morzsolunk, és idegen cicákat hajkurászunk, kutyák ugatását utánozzuk, kukásautót bámulunk, sőt már markológépek munkáját is végignéztük.

Amíg alszik, addig pedig gyártom a sünis és kisvakondos dekorációkat  hogy legyen mit nézegetnie evés közben.

  

 

Kisvakond és az ősz

Mondókáskönyv, függöny

Időközben - és még a szülinapra időben - elkészültem a mondókás könyvvel és a veszprémi sötétítőfüggönnyel is.

A mondókás könyvről nem tudom, mennyit írtam eddig, de a lényeg, hogy ugyebár a rengeteg utánajárásnak, szorgalmas összeszedésnek köszönhetően szép kis gyűjteményem kerekedett mondókákból, versikékből.
Időnként elővettem, rendezgettem, pár oldalt ki-kinyomtattam, megtanultam, mondogattam. De még mindig jó sok van, amit nem tudok, bár jól jönne néha.
A kinyomtatott papíroknak az lett a sorsa, hogy Réka összegyűrte, meg sosem találtam őket amikor éppen kellettek volna, és megint kinyomtattam, aztán meg több lett meg egyszerre.

Úgyhogy elhatároztam, ezekből is készítek könyvet, később emléknek milyen jól jöhet majd.
Nehezen találtam előre fűzött üres könyvet (eredetileg én akartam fűzni, de ahhoz meg végképp nem találtam anyagot), aztán a veszprémi kézművesboltban egyre ráakadtam.
A kérdés az volt, hogy hogyan nyomtatom bele a mondókákat, mert azt a mennyiséget kézzel írni,pláne nekem, hajmeresztő lett volna.
Hosszas utánajárás eredményeként (többszöri tanulópénz megfizetés után) kaptam színben megegyező pauszpapírokat. Mivel mást is vettem, csak itthon néztem hogy szép kis summa volt, és így már nemcsak az eszmei értéke lesz nagy a könyvnek..
Igyekeztem hát szépen elkészíteni. Tördeltem, szerkesztettem, betűt színeztem, dekupázsoltam, szórópisztollyal ragasztottam. A végén pedig ábrákat kerestem, gyűjtöttem, nyomtattam, vágtam és ragasztottam.
Még így is jó sok mondókám van a puttonyban. Azt majd máskor, másféle könyvbe...

A sötétítő függöny története egyszerűbb, bár ezzel is megszenvedtem. A veszprémi szobánk tetőteres, és az utazóágy csak egyetlen helyre fért be, ami pont az ablakkal szemben van. Minden fény Rékára esik, ahogy felkel a nap, már érezhető, ezért is vettem inkább magam mellé a hajnali ébredések után, mert ott meg jó sötét volt.
Már régóta akartam függönyt, de nem volt ötletem, B. mondta hogy lehetne tépőzáras megoldással. Ikeában kaptam piros mintás anyagot, de mivel azon átsütött volna a nap, kerestem és kaptam is ugyanott piros vásznat. A kettőt összevarrtam, ráragasztottam a tépőzárat, meg persze az ablakszélre is és már kész is volt.
Bonyodalom csak annyi kerekedett, hogy néhányszor rosszul szabtam ki egyiket-másikat (pl. fejjel lefelé a minták vagy azért mert B. rosszul mérte le), és emiatt elfogyott az anyagnak az a része is, amit ágyneműre szántam..mehetek megint majd az ikeába..
Meg itthon a varrógép elkezdett rosszalkodni az egyiknél, egy idő után nem ment tovább az anyagon és felcsomósodott az alsó szál. A leírás alapján minden lehetségest kipróbáltam, de nem tudtam továbbhaladni, úgyhogy Anyósom varrógépén folytattam.
A végeredmény elég jó lett, csak nagyon közelről ne nézze meg senki :-))

  

Keresztelő

A keresztelőre szerintem - de tényleg nem akarok szerénytelen lenni - gyönyörű meghívókat készítettem. Kicsit elloptam az ötletet a szintén saját- és barátnő-készítésű esküvői meghívónkról, de úgy, hogy a hasonlóság, az alap ne legyen észrevehető.

Foltoskönyv

Ha már a könyvekről írtam, elújságolom, hogy elkészültem az egyik saját készítésű könyvvel. Azzal, amit varrógéppel varrtam, és amiben állatok látszanak. Foltoskönyvnek nevezem, mert kis ikonokat vágtam ki és varrtam különböző mintákra (sztem ez lehet a patchwork alapja is).Nehéz volt. Könnyű volt. Nehéz volt, mert semmilyen, az égvilágon semmilyen leírást nem találtam róla sehol. Mindent magam találtam ki...ez időbe, próbálkozásokba telt. Az is nehezítette a dolgom, hogy közben a varrógéppel is meg kellett ismerkednem. Még jó, hogy gyerekkoromban Anyu azért mutogatott dolgokat, így nem teljesen mint kínai nyelvvel találkoztam, hanem rémlettek dolgok. De akkor is időbe telt, míg rájöttem, hova, melyik varrásfajtát alkalmazzam, az orsót hogyan helyezzem be, hogy később ne akadjon el, ne kapja be a cérnát stb.
A fedlapra szintén nem volt ötletem. Először egyszínű, keményebb anyagút akartam, de nem kaptam jó anyagot, ami itthon volt az meg fekete, és nem illett hozzá. Próbálgattam, hogy a feketére teszek apró állatokat, tovább erősítve a foltozásos hatást, de nem tetszett.
Ahogy így próbálgattam, egy piros anyagot tettem a fedlapra és beugrott, hogy jó móka lenne, egy lógó nyelv, amit meg tud Réka huzigálni. Addig-addig gondolkodtam, míg a lógó nyelvből csőr lett, és egy madár. Ennek a megalkotása majdnem annyi időmbe került mint a többi lapé, de megérte szerintem. Még zörgő papírt is tettem bele, így zörög ha tapizzuk..
Tetszik a könyv :-). Nem mondom, hogy nem tudnék még mit tökéletesíteni rajta, mert igen, de megbeszéltem magammal, hogy legyen most elég ennyi. Majd a következőnél..
Az már jobban fog menni, mert ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött azt mondhatom, hogy valójában könnyű megvarrni egy ilyen kis lapozgatót.

Már Réci is látta időnként részleteiben és hatalmas iránta az érdeklődés :-) Kíváncsi vagyok, mennyit játszik majd vele.
Kötődik egy nagyon vicces történet is a készítéshez. Már a finisben voltam, nagy hajrában, amikor az alvásidő alatt sikerült is megcsinálnom a kitűzött szakaszt, a fedlapot felvarrni. De elrontottam, és ébredezett Réka. Amíg a kiságyában volt, gyorsan visszafejtettem az elrontott részt (ezt is sokszor kellett csinálnom...sőt ez vett a legtöbb időt igénybe, elrontani 1-2 perc alatt is lehet, jóvátenni meg hosszan..), és miután kivittem Bubut az étkezőbe, gondoltam, hogy azt a pár percet kibírja, gyorsan megvarrom még egyszer. Ő mellettem állt, és ahogy elkezdett zakatolni a varrógép, ütemre táncolt. Ha gyorsabban ment, gyorsabban, lassúnál ő is lassított.
Dőltem a nevetéstől, majdnem lefordultam a székről. Ezt látván, ő is nevetett és még jobban élvezte az egészet. Megint varrtam, oldalra sandítottam és röhögtünk. Annyira jó volt!
A végén már nem táncolt, hanem felkéredzkedett az ölembe. Így csináltuk az utolsó öltéseket..
Akkor jöttem rá, hogy nem értette, min nevetek, ő azt hitte, maga a varrógépezés jár ilyen vidámsággal. Ugyanis ekkor is, ha beindítottam a masinát, mutogatott rá és köszörülte a torkát a nevetéshez..

Cili elkészült

Nem írtam arról, mert nem akartam elkiabálni, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban műhelyem készletét kemény munkával feltöltöttem, és aztán megindult az érdemi munka is.

Egyszerre több dolgot is készítek, ami miatt a férjemtől kaptam is egy kis kritikát. Szerinte ugyanis csak egy dolgot kéne csinálnom, és akkor látnám az eredményt hamar, ami ösztönözne. Én viszont másképpen vagyok vele: türelemben sosem voltam kiemelkedő, bár többek szerint bizonyos dolgokhoz sokkal nagyobb türelmem van mint bárki másnak. A kézműves munkákhoz viszont tényleg nem volt soha - ezt most tanulom. Ahhoz, hogy a kezdő motiválás meglegyen, elkészítettem a papírtündért, cumis dobozt, zsepi tartó dobozt: ezek gyorsan mentek.
A többi munka azonban aprólékos, próbákat, időt, odafigyelést igényel. Úgyhogy ha az egyiket elunom vagy csak fél-1 óra áll a rendelkezésemre, akkor megyek a másikhoz, éppen ahhoz amihez kedvem is van, vagy olyan részt kell benne csinálni, amire elég ennyi idő.

Szépen lassan haladok, a cél 5 dolognál Bubu szülinapja. Mert persze minden neki készül :-). (A gyereknél nincs jobb, nagyobb motiváció!) Persze tudom már azt is, mit készítek neki Karácsonyra, mert ötletekben kifogyhatatlan vagyok.

A lényeg, hogy az "egyszerű" rongybaba már elkészült. Egyszerű, de ez a kinézete. Az elkészítési módja kívülről szintén egyszerűnek tűnik, de méretek és gyakorlat hiányában nem volt az. Minden egyes részét kétszer-, volt hogy háromszor varrtam. És mivel ez egy természetes anyagokból természetes módszerrel készült rongybaba, csak és kizárólag kézzel lehetett varrni. Így lett ugyanolyan, mint amilyennel nagyanyáink (talán még anyáink is) játszottak gyermekként.
Hogy miért Cili? Hát...először és másodszor is hímezni próbáltam a szemét és a száját. Elviekben kis szem és alig-száj kell neki...a hajpróbánál Zalatnai Cini jutott eszembe róla. Tisztára úgy nézett ki :-))). Ezért a Cini nevet szántam neki, de később átgondoltam, nem akarok erre a csöppet-sem-példaértékű-nőre emlékezni vele...márpedig a névről eszembe jutna. A Cili meg illik is hozzá az újból-hímzett szemmel és a filc-szájjal.
Ahhoz képest, hogy amatőr vagyok és ez az első baba, amit varrtam, nem is lett rossz. A lényeg pedig, hogy szívemet-lelkemet beletettem.
Különben meg a legjobb, hogy Réka véletlenül meglátta már többször is és odáig volt érte: sikongatott, nevetett rá, és rögtön vele akart játszani. Nem engedtem, mert mégiscsak az egyik szülinapi ajándéka lesz..
(Hamarosan létrehozok egy webalbumot a munkáim, és a munkafázisok bemutatása céljából).

Alkotok, tehát vagyok

Nem akarok nagyképűsködni és lehet hogy a címben szereplő "alaptétel" már ki lett találva Descartes híres mondatát (cogito ergo sum = gondolkodom, tehát vagyok) továbbfejlesztve, mégis szerintem így a helyes, ahogy én írtam.
Úgy gondolom, hogy az ember életének egyik legfőbb célja, hogy alkosson, teremtsen. Isten segítségével. Isten alkotta és teremtette a nagy dolgokat, és mi pedig a kicsiket. Mivel istentől származók vagyunk, az a dolgunk, hogy a földön alkossunk.
Alkotni lehet gondolatokat (itt kapcsolódom össze a híres filozófus által mondottakkal), szeretetet, teremteni lehet boldogságot, anyagiakat, családot (!), rendet, pénzt stb.

És milyen érdekes, hogy jó esetben az ember nemcsak a munkájában alkot, hanem otthon is, éppen amikor nem is sejtené. Amikor egy virágot ültet, finom ebédet főz, megír egy levelet, vagy amikor a hobbiját űzi. Akinek nincs igazi hobbija, nem tudja az energiáját teremtésbe fektetni, így inkább rágyújt, szeretőt keres, alkoholizál vagy energia vámpírkodik - szóval pótlék után kutat.

Nekem eddig a legfőbb hobbim az írás volt. Írtam pár mesét is, rövideket, amiket könyvbe szeretnék fűzni, de előtte nagy vágyam hogy elsajátítsam a térbeli rajzolást.
Anyukám nagyon jól tud varrni. Soha nem tanulta és bevallása szerint nem is szereti, mégis bármit kitaláltam, ő megalkotta.
Én mindig is ügyetlennek tartottam magam a kézműveskedésben, mert sajnos sokszor hallottam ezt otthon, és mással összehasonlítva magam is így láttam. Pedig az ügyesség nem veleszületett tulajdonság, még ha sokan így gondolják is. Egészen pici kortól lehet és kell fejleszteni. Akit hamar ügyeskedésre ösztönöznek, hamar ügyes is lesz. Biztató azonban, hogy ha később kezdjük, attól még ügyesedhetünk.
Saját példámra visszatekintve a sport által a ritmusérzékem fejlődött, a gép- és gyorsírás tanulása közben pedig kitűnt hogy kitűnő vagyok :-))..
Amikor már egyedül (vagy a lányokkal) éltem, tehát a felnőtt életemet teremtettem meg, sokszor kibújt belőlem az alkotás vágya. Készítettem kaspókat cserépfestéssel és díszítéssel, festettem, dekoráltam képkereteket, szalvétával fedett tárolódobozokat, adventi koszorúkat, ajtódíszeket, és hát fotókból slide show-kat, videókból klipeket hoztam létre. Most jut eszembe: ügyfélszolgálatos koromban kimondatlan verseny zajlott a csoportok között, hogy ki tudja szebben dekorálni a saját helyeit. El sem hiszem, hogy a hívások alatt terveztem és vagdostam a dekor elemeket: virágokat nyáron, süniket ősszel, karácsonyfát télen. Aztán meg az asztalra állva aggattam őket a lámpatestekre:-) Egyszer még egy vonatot is fabrikáltam a falra, és a mozdonyvezető a csoportvezetőnk volt, az utasok pedig a munkatársak..

Ha az embernek gyermeke van, főleg kislánya, még erősebben jelentkezik az alkotókedv szerintem, mert egy lánynak rengeteg "igazi lányos" dolgot meg lehet mutatni a világból. A kezeimben valósan érzem a tettvágyat a varrás és ügyeskedések iránt.
Rengeteg tervem van: már itt figyelnek az anyagok és leírások plüssmaci, rongybaba és egyebek készítésére, elkezdtem kötni, de még csak a technikát csiszolom (hú mennyi ötletem van kötésre), egyelőre azonban kicsiben kezdtem.
Eddig készítettem dobozt decoupage technikával (rizspapírral bevonva), ami aztán cumitároló doboz lett, úgyis kellet már efajta gyűjtő. Lehetett volna még tovább díszíteni szalaggal például, de nem volt időm rá. Most a dobozt is én alkottam, kicsit kidűl-bedűl formában, de kreatív boltokban be lehet ilyeneket szerezni.



Előre összeállított csomag (anyagok és leírás) alapján elkészítettem a Margaréta tündért. Néha kicsit változtattam az anyagon, pl. papír helyett fonalhajat fontam. Közben megtanultam hogy legközelebb másfajta ragasztási technikát kéne alkalmaznom, és hogy az arcfestés nem is olyan könnyű, de a lényeg, hogy Rékának tetszik:



Aztán két nap alatt megfontam a zsepitartó dobozt (peddignádból), ez igazi sikerélmény, bár természetesen ez sem lett tökéletes, de hát először csináltam ilyet:



Most pedig már ég a kezem, mert ma vagy holnap nekiállok a rongybabának...
Kéne egy varrógép.