Mézeskalács nap

Advent utolsó hétvégéjét, pontosabban a szombatot tűztük ki a mézeskalácsozásra. Úgy volt, hogy az egész napot átitatja majd a mézeskalácsillat, délelőtt közösségi sütögetésben, délután itthon.
Délelőttre ugyanis Zita anyukájáék beszerveztek egy közeli játszóház programjára, amire eleinte nem nagyon akartam menni (minek-a-sok-ugyanabból, azaz Mikulásos-tapasztalatok alapon), de aztán addig győzködött, míg beadtam a derekam.(+volt egy kis lelkiismeret furdalásom is, mert már kétszer hívott abba a játszóházba, de sosem volt jó nekünk) Elképzeltük, ahogy Réci és Zitus nagy izgalomban és egyetértésben sütögetnek, majd játszanak, és ez jóleső érzéssel töltött el.
Sajnos azonban Zita lebetegedett (hányásos vírus), és én sem éreztem jól magam aznap. Arról nem is beszélve, hogy milyen bolond idő volt. Így ezt a programot jövő évre halasztottuk.

Sebaj, az itthoni mézeskalács sütés nem maradt el. Már szerdán elkészítettem a tésztát, ami a hűtőben pihenve várta hogy Apa nagy, erős kezei végre kinyújtsák, és apró, dolgos Bubu-kezek megformázzák.

itt már majszol

No persze azért kicsit én is besegítettem, hiszen rengeteget készítettünk, bő másfél órás program volt csak a kiszaggatás-sütögetés. Nagyokat mókáztunk közben, lett nagy rendetlenség is. Gyúrtunk sk figurákat,például hóembert, cicát, labdát, és hát a rengeteg formánkat is használtuk. Bubu kedvence a holdacska volt (mert az a jele az oviban) és a szív.Az enyém pedig a karácsonyfa és a maci :-)

Az előzetes terveket az is keresztül húzta hogy közben beköszöntött az este, és Réka alvásideje. Így a díszítést aznap már nem csináltuk meg.

Viszont Apával kettesben hozzáláttunk a mézeskalács házikó elkészítéséhez. Balázs volt a főépítész, én a segédmunkás. A díszítést pedig ketten követtük el. Szép lett! :-)

  

Másnap aztán befejeztük az abbamaradtakat. A főnökasszony gondosan kiválogatta és elrendezgette a süteményeket, néhányat minőségi ellenőrzés alá vetett.A cukormázzal jobbára Apa bíbelődött, elvétve díszítettünk egyet-egyet mi, lányok is.

Jelentem, azóta megszáradtak, gyönyörűek lettek, és a dobozokban várják a sorsukat :-)

Réka pedig imádja a kis házikót, egyetlen szívfájdalma hogy az ajtaja nem nyitható, így a lego-figurák nem tudnak ki-be közlekedni. De azt tudja, hogy az angyalok ide repülnek, és itt töltik az éjszakákat, várva a Karácsonyt.

 

A mézeskalács nap jól sikerült, a betegség (már csak az enyém) és a "rossz" idő ellenére is Ünnepre vagyunk hangolva.

Mi lehet ez?

"Anya, mindjárt leesit az a tonyhai eszköz! Intább leveszem. Mi lehet ez? Anya, ez talán egy polip lehet?"

(Megjegyzés - hadd legyek kicsit elfogult: Anya teljesen odáig van. Nemcsak hogy isteni a fantáziája a Gyermeknek, de feltételesen, találgatva beszél és választékosan! Konyhai eszköz! Óóóriási :-)

Papírból ágy

Mivel kis Jajának van fából faragott rácsos ágyikója, és a játékok során kiderült hogy ilyenre bizony Nagy Jajának is szüksége lenne, elkezdtem nézelődni. Nagy, fából készült rácsos ágyat nem akartam, egyrészt mert nagy (és nem összecsukható), másrészt mert drága, harmadrészt és nem utolsó sorban pedig azért, mert úgy gondolom, az a jó, ha nem mindenből van meg minden ugyanolyan mint az igazi. (Ha nincs, akkor ugyanis kitalálunk helyette valamit, ami még élvezetesebb játékot eredményez, amellett hogy a fantázia szárnyalását is segíti).

Apának a karácsonyi ajándéka egy éppen megfelelő méretű és mélységű dobozban érkezett. Előkotortam egy kis csomagolópapírt, és nekiláttunk Jaja ágyának elkészítéséhez.
Vágtunk-ragasztottunk:

Aztán a ragasztási munkálatok abbamaradtak, mert Réka gondosan kitakarította a dobozt. ('Órákig' csinálta) Igen büszke volt magára, mondogatta hogy Ő milyen szorgalmas :-)

 

 

Végül sikerült a külső borítást megcsinálni. Még szerettem volna a belsejét is kibélelni, ki is választottam hozzá egy zöld papírt. Aztán jó lett volna a hozzátoldásokat (nem volt egyben annyi csomagoló) egy kicsit elrejteni egy-egy díszcsíkkal. Masnis díszítést is elképzeltem. Mindezekre nem hagyott időt a Kis Hölgy, azonnal bele kellett telepíteni a babát. Sebaj - gondoltam - majd holnap megcsináljuk.
Szép fehér pléddel, kispárnával kibéleltük, játékot is tettünk oda neki. Beleraktuk a babát. Amikor Apa hazajött, még megmutattuk neki, aztán kivette a nagy játék közepette.

Fél óra múlva azt láttuk, hogy Berci betelepedett. És azóta is ahogy beengedjük reggelente, rögtön az "ágyikója" felé veszi az irányt. Hosszú hónapok eredménytelen helykeresési próbálkozásaira ezzel pontot tehetünk. Hihetetlen ez a macska!
:-)
(Ezután elkezdődtek a betakargatási játékok, amiről már írtam.)

Természetesen ha Berci belefekhet, akkor Réka is akar ám! Naná hogy nem hagyta ki ezt a lehetőséget..