Múltkoriban láttam egy ötletet valahol. Múltkoriban eszembe jutott, mintha a tésztás dobozban pont ilyen csavart tészta lenne kiömölve. Megnéztem. Az volt, már rég lejárt a szavatossága (mert én ilyenből nemigen főzök). Úgyhogy Rékával együtt nagyon örültünk, és neki is láttunk...
Körberajzoltunk egy papírdoboz-tetőt, főként Ő, ügyes volt benne:
Majd ki is vágtuk. Mérföldkő volt ez a vágás, mert most először sikerült Récinek egyedül mozgatnia az ollót. Igaz, kellett hogy az én ujjam is benne legyen a lyukban, egyébként túl nagy neki. Azonban én meg sem moccintottam, csak arra figyeltem hogy ne döntse el, hanem maradjon a papírra merőlegesen. Innentől aztán már könnyen ment neki (a jómúltkor még csak összecsukni tudta, kinyitni nem). Nagyon élvezte, és türelmesen, odafigyelve vágott.
Ezután következett a Réka számára legizgalmasabb rész: saját kikeveréssel csináltunk narancssárga festéket, ezt imádta, jól elbíbelődött vele. Majd pedig kifestettük a korongunkat. (Ebben azért segítettem neki). Utána szabad volt a festés.
Hagytuk pár napig száradni, és amikor megint nem tudtunk kimenni az esős idő miatt, újból elővettük. Közösen rajzoltuk meg a száját, orrát, ragasztottuk a sörényt és a szemeket.
Ebből még én is kivettem a részem, hogy közben mutathassam neki, és hogy lássa a "lényeget".
Aztán teljesen szabad kezet kapott, és készített egy kócos oroszlánt, aki sírós, és aztán már tészta- helyett rajzolt sörénnyel egy mérges oroszlánt.
Imádta mindegyiket, napokig játszott velük, és büszkén mutogatta az erre járóknak :-)
