Egyszerre több dolgot is készítek, ami miatt a férjemtől kaptam is egy kis kritikát. Szerinte ugyanis csak egy dolgot kéne csinálnom, és akkor látnám az eredményt hamar, ami ösztönözne. Én viszont másképpen vagyok vele: türelemben sosem voltam kiemelkedő, bár többek szerint bizonyos dolgokhoz sokkal nagyobb türelmem van mint bárki másnak. A kézműves munkákhoz viszont tényleg nem volt soha - ezt most tanulom. Ahhoz, hogy a kezdő motiválás meglegyen, elkészítettem a papírtündért, cumis dobozt, zsepi tartó dobozt: ezek gyorsan mentek.
A többi munka azonban aprólékos, próbákat, időt, odafigyelést igényel. Úgyhogy ha az egyiket elunom vagy csak fél-1 óra áll a rendelkezésemre, akkor megyek a másikhoz, éppen ahhoz amihez kedvem is van, vagy olyan részt kell benne csinálni, amire elég ennyi idő.
Szépen lassan haladok, a cél 5 dolognál Bubu szülinapja. Mert persze minden neki készül :-). (A gyereknél nincs jobb, nagyobb motiváció!) Persze tudom már azt is, mit készítek neki Karácsonyra, mert ötletekben kifogyhatatlan vagyok.
A lényeg, hogy az "egyszerű" rongybaba már elkészült. Egyszerű, de ez a kinézete. Az elkészítési módja kívülről szintén egyszerűnek tűnik, de méretek és gyakorlat hiányában nem volt az. Minden egyes részét kétszer-, volt hogy háromszor varrtam. És mivel ez egy természetes anyagokból természetes módszerrel készült rongybaba, csak és kizárólag kézzel lehetett varrni. Így lett ugyanolyan, mint amilyennel nagyanyáink (talán még anyáink is) játszottak gyermekként.
Hogy miért Cili? Hát...először és másodszor is hímezni próbáltam a szemét és a száját. Elviekben kis szem és alig-száj kell neki...a hajpróbánál Zalatnai Cini jutott eszembe róla. Tisztára úgy nézett ki :-))). Ezért a Cini nevet szántam neki, de később átgondoltam, nem akarok erre a csöppet-sem-példaértékű-nőre emlékezni vele...márpedig a névről eszembe jutna. A Cili meg illik is hozzá az újból-hímzett szemmel és a filc-szájjal.
Ahhoz képest, hogy amatőr vagyok és ez az első baba, amit varrtam, nem is lett rossz. A lényeg pedig, hogy szívemet-lelkemet beletettem.Különben meg a legjobb, hogy Réka véletlenül meglátta már többször is és odáig volt érte: sikongatott, nevetett rá, és rögtön vele akart játszani. Nem engedtem, mert mégiscsak az egyik szülinapi ajándéka lesz..
(Hamarosan létrehozok egy webalbumot a munkáim, és a munkafázisok bemutatása céljából).
