Hiába jött be tegnap este 8 körül az uram azzal a mondattal, hogy "0 fok van kint", és hiába deres reggel az utca,...mert amíg süt a nap és amíg színesek a falevelek, én imádom az őszt.

Nem akarom minduntalan hangoztatni, de ismét kikívánkozik belőlem, mennyire szeretem a hangulatát a hulló faleveleknek, a lehullottak által színesre festett utcáknak, a harisnyás-sálas-sapkás-meleg pulcsis beöltözésnek, majd így a napsütéses sétáknak, lila-sárga-narancs krizantém bokroknak. Imádok sütőtököt venni-enni, padlizsánkrémet készíteni, gesztenyét sütni és diót törni. Igyekszem az utolsó szőlő- és spenóttermést is kifogni a zöldségesnél, magamba szívni a friss avar és a sült zöldségek illatát, és készítem az almás sütiket szép sorjában. Mert jó, nagyon-nagyon jó.

Rékának sincs ellenére ez az évszak, azt hiszem, legalábbis elnézve a kb. másfél hete készült képeket, így látom. Másodszor éli meg az őszt velünk.

Én pedig minduntalan nosztalgiázom, mert lassan annak is két éve, hogy megfogant. Annyira vicces, hogy akkor, november 6-án elmentem a dokihoz, elpanaszoltam neki hogy már pár hónapja próbálkozunk, de nincs eredmény és kértem, segítsen.
Ő azt mondta, hogy majd a következő periódusomnál csinálunk hormonvizsgálatokat. 4-5 nap múlva találkozott a két sejtünk, szóval nagyjából 3-4 hét telt el, és én megint kopogtattam Leventénél...de már nem a hormonvizsgálat miatt :-)

Most pedig...szöcskét-pókot-bogarat vadászunk (a képen éppen szöcskét), pocsolyákba szaladunk, faleveleket vizsgálunk és dobálunk, diót, gesztenyét gyűjtünk, kavicsokat morzsolunk, és idegen cicákat hajkurászunk, kutyák ugatását utánozzuk, kukásautót bámulunk, sőt már markológépek munkáját is végignéztük.

Amíg alszik, addig pedig gyártom a sünis és kisvakondos dekorációkat  hogy legyen mit nézegetnie evés közben.

  

 

Kisvakond és az ősz