A farsangi jelmezről

Jó előre elhatároztuk hogy Réka idén tündéri virágszál lesz. Volt egy 10 évvel ezelőtti "szabásmintám"...amit azért teszek idézőjelbe, mert voltaképpen nem volt használható, egyáltalán nem részletes és egyáltalán nem jó méreteket jelölt. Illetve 10 évvel ezelőtt én is pont egy ilyen jelmezt készítettem magamnak egy farsangi buliba. Nagyon jó emlékeket őriztem tehát.
..és már akkor elhatároztam, hogy lesz egyszer egy lányom....
Éppen ezért a kalapot a szirmokkal is évekig rakosgattam ide-oda, sok-sok költözést is kibírt, mígnem aztán egy szép napon gondolom megváltam tőle, mondván hogy hol lesz az még! Erre most, amikor már itt volt az alkalom, az egész házat padlástól a picéig felkutattam a kalap után, de sehol sem találtam. Csak rémlik hogy kidobhattam. Mamáékat is izzítottuk telefonon, de egyiküknek sem volt méretbeli feláldozható szalmakalapja, ellenben mindegyiknek volt egy ötlete,...melyhez közben mi is elérkeztünk az itthoni kobaktörés után: készítsünk kartonból. Ez a feladat Balázsra várt, el is készítette profi módon:

Én még előtte nekiálltam kiszabni a hozzávalókat: krepp papírból háromféle méretű szirmokat, és fele annyi mennyiségű szirmot vlies anyagból. A krepp papírt már ősszel beszereztem előrelátóan, a vliesért a kiírást követően vágtattam el az anyagos  boltba és az összeset elhoztam. Azt hittem, nem lesz elég, de szerencsére kijött:

Gondosan megterveztem, elrendezgettem a szirmokat, aztán jöhetett a varrás. Az első párat újra kellett varrnom, sok idő elment velük, rengeteget bosszankodtam. Pl. kihagyták a leírásból hogy a papírnak érdemes lenne kb egy centivel nagyobbnak lenni minden oldalán, vagy többel is, hiszen Ők visszahajtásos varrással oldották meg, míg én a kevésbé szép szimpla körbevarrással..de még így is kilógott a vlies belőle. Majdnem elkeseredtem hogy sosem lesz kész..
Szóval a tapasztalat után minden vlies-szirmomat körbenyestem. Sőt, a kreppel összevarrás után is, hogy szebb legyen a szirom. Viszont miután meglett a tapasztalat, egy szirom 2-5 perc alatt megvolt már. Bár csak napi fél órám jutott rá, azért így már lehetett haladni vele.

Előkészítettem a többi hozzávalót is, nagy szerencsémre Nikóéktól még ősszel kaptunk egy zöld harisnyát (nehéz lett volna most beszerezni, sehol sem látok azóta sem, pedig figyelem már egy ideje), illetve még tavaly - szintén előrelátásból - zöld bodyt is vettem a TESCO-ban. No, ennek a mintáját kellett eltüntetni, kitaláltam hogy ugyanolyan virágfejet varrok rá. Csupán kétszer kellett visszafejtenem, mert hol elmozdult és aránytalan lett, hol kilógott az eredeti minta...na de harmadszorra csak összejött!

A szoknya derekával anyaghiány miatt küszködtem, na meg azt sem tudtam eldönteni hogy gumis legyen-e vagy fix és patentos a végén. Ezt is két-három nekifutás után valósítottam meg, aztán megvarrtam a szoknyácskát is. Azt azonban tudni kell, hogy Réka nem volt hajlandó felpróbálni. Azért én büszkén és örömmel raktam össze a fotelon a kész jelmezt.

Ezután következett a feketeleves: amikor végre felpróbálta. Elöl csodás volt...

 ..de hátul:

:-)
A problémát pedig már csak úgy lehetett volna orvosolni, hogy
1. - lebontom az összes szirmot kockáztatva ezzel azt is hogy a papír egyeseknél tönkremegy, tehát új szirmokat is kell készítenem (kiszabással együtt)
2. - valahogy kipótlom a maradék részt.
A másodikat választottam idő és kedv hiányában. Így sajnos messze került a profi munkától, de a körülöttem állók biztattak hogy senki nem nézi....én pedig nagyon lehunytam a szemem és nagyon nem gondoltam a hiányosságra, mert nagyon nem hiányzott hogy ezen nyugtalanítsam magam.
Elég volt a kalapon...mert ahogy a szirmok rákerültek, sajnos valahogy kicsi lett. Anélkül még jó volt. Ráadásul szerintem több szilárd kellett volna a tetejére, mert így csak óvataosan szabadott hozzányúlni, ha nem akartuk hogy a barna krepp beszakadjon.
És nagyon hiányoltam hogy az aljára nem került barna vagy zöld sáv, de ezt utólag már csak úgy lehetett volna, ha szétszedjük a kalapot és újat csinálunk. Ehhez pedig Balázsnak nagyon nem fűlt a foga.
A kalapkészítés folyamata:

 

 

A végeredmény egyébként ilyen lett:

 Hálás puszit is kaptam..vagyis nem én, Zselyke:

Édes kicsi virágszálam!

Narancshóemberek

Egész nyáron legalább 50szer hallottam Réka kérését hogy majd ha tél lesz, mi is készítsünk narancs hóembereket.
Mert a Gergőkönyvben van erről egy történet, és az nagyon tetszett neki. Megígértem. Tartottam is magam ehhez, csak hát decemberben annyi minden más van, januárban meg inkább a farsangra és a kistesó születésére készültünk.

Az ötletet továbbra is talomban tartottam, és amikor elérkezettnek láttam az időt, a szükséges hozzávalók beszerzése után megint minden nap megkérdeztem hogy mikor csináljuk, de soha nem volt hozzá kedve Rékának. A végén mondtam neki hogy tönkremennek a grépfrútok, meg kéne csinálni, ekkor ráállt.
Pedig pont aznap esett kint jó kis vizes hó (talán az utolsó a szezonban, de már mindenki a háta közepére kívánta, mi is), amiből igazit is lehetett volna..
Előkészítettük a hozzávalókat, de már ebben a stádiumban láttam a sok ugrabugráláson, türelmetlenségen hogy mi lesz a vége...
Mindenesetre az elején még aktívan részt vett, azt is méregette hogy a narancs Réka mennyivel kisebb mint a valódi...:

  

A szegfűszegek és egyéb kiegészítők betűzése azonban kifogott rajta (nem mintha nem csinált volna ilyet még korábban) és ettől elvesztette a türelmét. Nyüszögött és folyton ott ugrált a késem közelében, ahol a répaorrokat faragtam. Ha megkérdeztem hogy hagyjuk-e abba, nemmel felelt, szóval elég nehéz volt.

Narancs Zselyke tetszett neki, bár a kiegészítőkért meg kellett küzdenem. Volt egy kis sírás amiatt hogy a Kisvakondtól elvettem (vagyis elkértem ..khm) a fülhallgatót, a cumi hollétét sem volt hajlandó elárulni, de aztán ezzel játszott legtöbbet a végén.

 Amikor a kalapot nem tudtam rendesen megcsinálni a saját bénaságom, na meg a folytonos nyüszögés és veszélyhelyzetek miatt, majdnem feladtam, sírhatnékom is volt és szidtam magam. Mert nemcsak az történik ám ilyenkor hogy van egy elképzelés amit nem sikerül megvalósítani, hanem lelkiismeret furdalásom is lesz hogy elmegy egy csomó a játékidőből és félek hogy Réka nem is élvezi. Ráadásul iszonyú piszok tud keletkezni (most is szétszórta a borsot és a szegfűszegnek az apró, lepergett részeit a szőnyegen) amit utána ki takarít, na ki? És totál hülyének érzem ilyenkor magam.
Mindenesetre ennél a stádiumnál lejött Balázs az emeletről éppen, neki elpanaszkodtam, segített a kalapban és jól meg is dicsérte az alkotást.

 Úgyhogy ebéd előtt még gyorsan befejeztem az elmaradt részeket. Egyedül.
Bezzeg hogy tetszett utána Rékának! Alig várta hogy játszhasson velük.
Előtte azonban készítettünk mindenféle családi fotót.
A szülők Zselykével, és Anya  Rékával:

Együtt az egész család:

 Réka Apára figyel:

Réka Anyához bújik:

  

Túl sokat ugyan nem lehetett velük játszani mert a száraz levegő miatt elég hamar összeaszalódtak a lyukak, ergo nem tartotta a testrészeket a hurkapálca, de szerintem azért így is élvezte Réka.

Legalábbis másnap a hozzánk érkezőknek rögtön ezzel dicsekedett.

u.i.:

Egyébként szerintem a mieink szebbek mint az Annapetiéké, mert Ők a lányok haját faágból készítették, és kisbaba sem volt. Pláne cumi :-)

Téli kreatívságok

Amit nagy örömmel írok le: Réka hazahozott egy rakat rajzot, amelyek azt mutatják hogy gyakran firkálgat az oviban. Vannak köztük ákombákomosak, van egy-két tényleg szép, és színezők is, ezek is vegyesen, néhányon aprólékos, precíz satírozást látni, másokon meg hanyag firkálást. Lefűztem őket és természetesen meg is dicsértük.
Az oviban általában az étkező falára teszik ki az alkotásokat és jól látszik hogy nem erőltetik őket, időnként Réci elbüszkélkedik a sajátjával, máskor meg amikor kíváncsian keresem az övét, bevallja hogy nem csinált, mert nem volt hozzá kedve.

A kedvencem az az ovis alkotása, amit haza is hozhatott, és amit igen jó ötletnek találtam. Ráadásul idén itthon nem készítettünk sólisztgyurmás alkotást (tavaly ezt a hóember családot). Ők viszont igen, és ami nagyon tetszik hogy termésekkel és tésztával is dolgoztak. Rékáé ilyen lett:

Tényleg nagyon tetszik mindkettőnknek, sok elismerést kapott tőlünk a KisHercegnő. Látszólag Ő is elégedett vele, bár pár nap múlva megjegyezte hogy a szemét nem így kellett volna rakni merőlegesen. Valaki mondhatta neki. Én viszont megnyugtattam hogy így is nagyon jó, fő az alkotói szabadság.

Az alkotói szabadságról jut eszembe, hogy megint dolgoztunk a tenyérfestős módszerrel is. Évszaknaptárat készítettünk, vagyis azóta sem ragasztottuk össze egy kartonra, hanem külön-külön lógnak az tenyérfestéssel megjelenített évszakos képek a januárban felszerelt szuper "szárítókötelemen" a kreatív sarkunkban. Annyira tetszik így hogy egyelőre nem vettem le, persze ha majd új, festett alkotások készülnek, muszáj lesz a száradásukhoz helyet csinálnom :-)

 Ja és visszatérve az alkotói szabadsághoz: Rékának annyira tetszett a katica hogy színezni is akart egyet. Ezúttal körülrajzoltuk a tenyerét és azt a nedves zsírkrétával kiszínezte, majd kitalálta hogy nem "sima" pöttyöket rak fel rá, hanem a csiga alakú pecséttel (ami az ikeás filcek másik felén van) pöttyözi. A végeredmény pedig ez lett, szerintem jól néz ki:

Farsang idején nyomtattam egy pár bohócos színezőt és labirintust meg formafelismerős foglalkoztató lapot, fele-fele arányban volt kedve megcsinálni.

 Viszont már jó ideje mondogatta, hogy szeretne koronát a Jajáknak. Ki is találtam hogy akkor egy ovis délutánon majd vágunk-alkotunk ilyet (mert ez rövid, nem megerőltető), elő is készültem, ám nem volt aznap kedve. Másnap sem, három nap múlva sem....bő egy hét múlva a rákérdezés után benne volt, neki is álltunk. De aztán végül mégiscsak az lett belőle hogy a nagyját én csináltam. ő elkezdett színezni egy rajzolt koronát, ám azt is félbehagyta. Kicsit rosszul érint amikor ilyen, mert bár megértem hogy biztos sokat alkotnak az oviban és azt is hogy fáradtan esetleg nincs kedve, de általában előtte sokat nyúz engem, majd amikor beadom a derekam és előkészítek meg beszerzek dolgokat, és mégsem akarja csinálni, az nem olyan jó. Főként az esik rosszul ilyenkor hogy azt bezzeg akarja hogy én megcsináljam. Meg is csinálom szívesen, ha viszont közben nem azon kell aggódnom hogy beleesik az ollóba, mert  ilyenkor mindig ott ugrál (és dirigál) körülöttem. Tudom hogy gyerek és a gyerekek ilyenek, csak időnként tényleg nagyon lehangoló a dolog. (és persze rendszeresen megfogadom hogy "soha többet" vagy hogy "na most egy ideig biztos hogy semmit.."
Kárpótol azonban az öröme, most is teljesen odáig volt a kiskirályokért, akiket természetesen rögtön beazonosított a három betlehemi királynak. Hogy pontosan ki-kicsoda nem tudom, egyedül Kis jajára emlékszem hogy Ő Boldizsár, mert neki sötétebb a bőre:

 

További alkotások is készültek, és valahogy mindegyik úgy jött ki hogy az elején még részt vett benne Réci, de aztán elég hamar elment a kedve és ezután már csak én dolgoztam vele. Ilyen a "téli ablak", amit aztán én sem fejeztem be, majd jövőre.
Vagy ilyenek a papírból készített különböző jegyek: belépőjegyek bábszínházba, busz-villamosjegyek, ezek a karácsonyra kapott kincsesládában lettek elhelyezve.
Kreatív dolog még az is hogy nyakláncot fűz gyöngyökből (1 perc alatt), illetve hogy a karácsonyra kapott Aqua Beads-et is kipróbáltuk (mérsékelt sikerrel), de ezekről most nem készítettem képeket.
Aztán nem írtam még a narancs-hóemberekről sem, majd azt külön bejegyzésben, mert úgy látom ez itt már elég hosszú, és feltétlenül meg szeretném említeni benne azt hogy szerencsére még mindig nap mint nap olyan jó kis ötletekkel áll elő Récikénk, amitől szinte tapsikolok örömömben. Rengeteg van, sokszor újabbak és újabbak, sokszor régiek variálása.
Már jó sok lemaradásom is van a témában, mert időnként kattintgatok róluk, de most nincs időm sajnos visszakeresni az elmúlt hónapok termését, csak egyet szedek elő, ami megmaradt bennem: a tábortűz.


A forgófotelbe jó sok mindent szokott gyűjtögetni és volt ez már kórház (szülőszoba), ovi, de legtöbbször fekhely. Ez a tábortűz viszont annyira de annyira jó lett, mert el is magyarázta hogy melyik tárgy a gyújtós, melyik a papír, melyik a tűzifa...el voltunk tőle ájulva. Később Anyósom mesélte, hogy érdekes módon az Ő ovisai között is volt egy kisgyerek aki a forgófotelben hasonló módon "tüzet rakott".

Aztán itt van a kifogyhatatlan témát szolgáltató forrás, a papucs. Nagyjából 7 hónapos kora óta odáig van a papucsokért. Mostanában volt már az Adidas papucsom a Cicamaci pólyája is, meg csónak is. A fenti (vékonyabb, vendégpapucs) pedig törlőkendő, amivel asztalt törölgetett, meg talán vasaló is.
A múltkor játék keretében amikor kimosta a Bori takaróját és kérdeztem hogy nem vasalja-e ki, először azt mondta hogy nincs vasalója, aztán - anélkül hogy bármit is szóltam volna - előkapott egy dobozt és már vasalt is.
Régebben többen is riogattak azzal hogy ne vegyünk neki annyi játékot, mert az majd megöli a fantáziát..szerencsére nincs így, továbbra is kitalál bármit. Van hogy nem a játék pénztárgépet használjuk hanem valami mást pénztárnak és így tovább. Ahogy a kedve tartja. És ha máshol pl. Mamáéknál játszunk valamit amihez itthon lenne megfelelő játék, de ott nincs, akkor nem riad meg, ugyanúgy behelyettesít kitalált eszközzel. Olyan felemelő ezt látni!.

Az abszolút kedvencem a hétvégi találmánya. A bilije játékos. Ha rajta ül van egy kis kapaszkodó, a nyuszifej tetején egy gömb amit forgatni lehet (közben még zörög is), a nyuszi szájában a cumi, aminek tekerésével le lehet szedni ezt a játékot a bili elejéről. Így néz ki összerakva:

Na most Réci azt találta ki, hogy ez a játék elfordítva lehet akár egy VIZIBICIKLI is! (Életében nem látott ilyet, de szerintem az APG könyv egyik története - a sárga vizibicikliről - megihlette). Beleültette a cicamacit, majd később a kisvakondot is, és ezek ketten egész hétvégén száguldoztak a nappali kő-taván. Ahogy Réka tolta a fogantyúnál fogva, a gömb pörgött, pont úgy mint az igazi vizibicikli tárcsája. Nem győztem betelni az ötlettel.

 A jelmezes beöltözések kora sem járt le szerencsére: legutóbb Piroska akart lenni, és Ő találta ki azt is hogy a nappaliban heverő piros pléd lenne legalkalmasabb köpenynek. Előkaptam egy biztosítótűt és már indulhatott is Piroska a nagymamához. De ez egy okos Piroska volt ám: sosem tért le az erdei útról. És hogy miket vitt a kosárban? Mütyüröket, legokat, játékot, minden apró kis kacatot.