Mikulásvárás

Bevallom én (idén sem) láttam azt Rékán, hogy annyira izgatottan várná a Mikulást...mint ahogy talán más gyerek. Persze nagyon szerette hallgatni a Róla szóló meséket, de nem kizárólagosan. És ugye szívesen énekelt is vagy mondókázott, viszont nem beszélt róla folyton.
Fenyegetni, zsarolni csak egy-két napig lehetett vele, aztán nem hatotta meg a dolog. Arra is nehéz volt rávennem hogy levelet írjunk neki. Mondta Ő hogy szeretné, de a másfajta játékok sokáig mindig fontosabbak voltak. Aztán valahogy mégis  csak megírtuk. Ma vette észre hogy eltűnt a postaládájából. Ugrált örömében :-)

 

  

Ötlete nem igazán volt arra hogy mit szeretne, amiket kérdezgettem, arra mind mondta hogy már van és ne kell több (pl. nyomda), így hát olyanokat írt/íratott bele a levélbe, ami éppen az aktuálisan  kiválasztott és beragasztott matricáján volt.  (pl. majmot). Szerintem nem fog emlkezni rájuk (bár ki tudja) és azzal is tisztában van hogy nem mindig azt hozza a Mikulás, amit kér....A nagy talány hogy lesz-e virgács az ajándékok között. Szerinte vagy nem lesz, vagy "csak" arany színű lesz. Amit "csupán" dísznek tesz oda a Mikulás vagy figyelmeztetésnek ha picit volt rossz.
Ha valaki nagyon rossz volt, az fekete virgácsot kap Réci szerint, és azzal elfenekelik, amitől fekete (vagy piros) lesz a feneke és az fáj. Ezt a sztorit nem teljesen egyedül találta ki, mondjuk úgy hogy összerakta a sok apró morzsát amit hallott innen-onnan.

A Mikulásváró kreatívkodásainkról szerettem volna írni...
Amihez nagyon nagy kedve volt, az egy spontán dolog és egyáltalán nem Télapó várósnak indult. Mégis felteszem ide, mert úgy alakult hogy Télapós lett.
Festettünk. Általában hetente egyszer kerülnek elő az ecsetek, festékek, nagyon-nagyon szereti továbbra is. Most festett először temperával és mivel az fehér volt, adott lett a hóember-hóesés téma. Persze történettel: a hóember beleesik a patakba, jön a kisfiú, érdeklődik, beszélgetnek. Aztán jön a Mikulás is. Hát így...

 

Persze a főbb vonulatokat nekem kellett festenem, de Ő figyelt nagyon...:-) És persze felhőt meg hópelyheket, patakot, szélvihart Ő alkotott.

A temperát egy ujjfestő, pontosabban tenyérfestő ötlethez vettem elő, ezek az alkotások szinte mindig bejönnek Bubunak, van is kedve hozzájuk. Alkottunk is két Mikulást. Majdnem teljesen egyedül csinálta, az egyiknél még fogtam a kezét amikor a sapkáját festettük, de közben is mondogatta hogy tudja Ő egyedül is+közben nagyon erőteljesen irányította is a kezemet,úgyhogy bíztam benne a másiknál. Jól tettem. Hogy milyen ügyesen megfestette! Jobb lett mint az első...
Amikor elkészültek, kitaláltuk hogy mivel kettő készült, az óvónéniknek vigye el ajándékba. Pont volt is itthon két olyan képkeretem (igaz, már kicsit megviseltek, és az egyikhez sem üveg, sem háttérkarton nem volt eleinte - aztán csak sikerült összehalásznom), tökéletesek lettek.
Vagyis Bubu szerint az egyik volt a nagyon jó, úgy döntött azt adja Ildi néninek, a másik, a kevésbé jó lesz Zsuzsa nénié.
Ma be is vitte reggel, Zsuzsa néni nagyon örült. Állítólag a másik a szekrényre volt téve, és amikor jött Ildi néni, meglátta, és adott Rékának érte puszit :-) Ezt olyan büszkeséggel-szája szélén mosollyal mesélte Réka! -látszott hogy örült miatta, szívmelengető volt látni az örömét.

 

 

 A másik elképzelésem nem annyira jött be. Vagyis bejött végül is....csak nem úgy, ahogy kigondoltam. Nem igazán érdekelte Rékát a megvalósítás. Még az elején, csak-csak...de mivel nem engedtem a teljes alkotói szabadságát (mert egyáltalán nem hallgatott rám..), elment tőle a kedve - gondolom, és gyakorlatilag én készítettem el a guriga Mikulást és guriga rénszarvast. Ezt az Igazi Mikulásnak akarja adni, bár nem tudom mi lesz belőle, mert onnantól hogy elkészültek, csak ezekkel játszott. Nagy öröm ezt látni...

 

 

 

(Érdekes, mennyire szereti a gurigából készített dolgokat, nyáron Erzsi Mamától is kapott egy szuper pillangót, azt is addig nyűtte amíg tönkre nem ment)

Egyébként én nagyon vártam már a mai napot, izgatott voltam hogy vajon milyen lesz az ovis Mikulás. Szépen felöltöztettem és a rénszarvassal várták az indulást. (Ő nem volt izgatott egy csöppet sem, végül még a rénszarvast is itthon felejtette - mondjuk azt lehet hogy azért, mert az óvónéniknek vitt képekkel törődött, igazi örömmel várta az átadást).
Ebéd után csomag nélkül jött ki a csoportszobából, és amikor kérdeztem hogy volt-e a Miku, azt válaszolta hogy nem. Először azt hittem, viccel, aztán láttam az ajtón a kiírást hogy holnap megy. Nagyon csalódott voltam - szerencsére Ő nem. Mérges is lettem, hiszen a szülőin is és a korábbi kiíráson is a mai nap szerepelt, igazán szólhattak volna előre hogy mégsem. Nem adok rá holnap másik ruhát. És az is zavar hogy holnap sok lesz egyben az ünneplés, a rohanás is. Itthon is, aztán meg a Majának az oviban a szülinapozása (Karácsonyi Maja, aki Mikuláskor született...jó,nem?).
Mindenesetre ilyen kis csini volt/lesz ez a nagylány:

 Ma este pedig gondosan odakészített a kandalló elé egy kis csokis nápolyit és tejecskét a Mikulásnak. Nem tisztítottunk csizmát. Valahogy senkinek sem volt kedve. És amikor kérdeztem Récit hogy szerinte hol jön majd be a Miku, akkor a kéményt-kandallót jelölte meg. Úgyhogy idén az amerikai hagyományokat követjük...