Autós

Amíg csak beült Réka és mi irányítottuk, nem igazán érdemelt külön bejegyzést az autókázás...talán Réka sem élvezte annyira. Ha kimentünk az utcára, rögtön irigykedő gyerekekbe botlottunk, akik huzigálták anyukájuk szoknyája szélét hogy nekik is kell. Emiatt meg az anyukák utálkozó arckifejezésével is találkoztunk, szóval nem volt az mindig olyan jó.
....
De onnantól hogy Balázs megszerelte a dudát, zenét is, rögtön vonzóbb lett a kis Hercegnő számára az egész autósdi. Azóta minden nap beleül. (nem tudom írtam-e, hogy Nikóéktól legtöbbször olyan játékokat kapunk, ami szerelésre vár...B. megcsinálja, használjuk, nekik meg már jól adjuk vissza - tiszta haszon nekik. Végül is nekünk is jó, csak az szokott elgondolkodtatni hogy vajon akkor is mi kapnánk-e meg ezeket a játékokat ha jók lennének. Vagy pedig más barátaik...mert ugye nemcsak nekünk adnak, de nekünk csak ilyet. Az autóba is vettünk már új akksit 10ezerért meg vezetékeket szerelt benne Balázs ésatöbbi. Mindegy, nem akarok én áskálódni, csak kijött)

Úgy három héttel ezelőtt javította meg Apa a dudát és a zenéket, és másnap amikor készülődtünk hogy kimegyünk (nem autózni, csak úgy), erre lettem figyelmes. Szerintem hallhatta Réka amikor este erről beszéltünk, eszébe jutott, felemelte a ponyvát és már indulhatott is a buli :-)

Persze hogy kimentünk vele, és azóta ez mindennapos. De aznap mindenképpen a főútra akart menni Réka, merthogy most már tényleg olyan az autója mint a többi :-).

Aztán pedig autómosóba vittük a tütüt.

Innen pedig már csak egy hajszál választott el a tankolás ötletétől. Másnap tehát nekiláttunk, és benzinkutat alkottunk. Doboz ugyebár van itthon, és porszívó cső is, ami a tankpisztoly lehetett.

Réka segített a ragasztásban...

 ..és a díszítésben is (a kút oldala egy az egyben az Ő munkája):

  Íme a végeredmény :-)

Azonnal használatba is vettük:

Azt mondanom sem kell hogy a kisfiú barátoknál is első számú kedvenc az autó? Vannak is rajta összeveszések rendesen, bár szerencsére a végén minden elrendeződik. Áron nagyon ügyesen navigál benne egyedül, távirányító nélkül, Ádival pedig beosztják: vagy Réci irányítja és Ádi ül benne, vagy fordítva.
Ádi benzinkutasként is remekül bevált. Olyan szépre súrolta a szélvédőt hogy borravalót is kapott :-)

 

 Puszi Árontól:

Apák napja

dén tartottuk meg először az Apák napját...és remélem, azért majd mindig meg fogjuk, mert megérdemli Balázs is, és a Papák is.
Június 3. vasárnapjára vezették be itthon (azaz múlt vasárnapra), amikor pont Veszprémben voltunk.
Igyekeztem előre készülni, először Bartos Erika egy versét próbáltam megtanítani Bubunak, aki lelkesen figyelt, de valahogy nem ragadt rá. És rám sem. Szóval rájöttem, hogy ez (még) nem nekünk való.

A következő ötlet pedig egy sk. ajándék volt. Végigpörgettem magamban, miket is akartam készíteni, és a guriga sárkányra esett a választásom. Tekintve hogy Apa egy igazi Páncélos Lovag, tekintve hogy még mindig megy a sárkányos sztori itthon, és tekintve hogy a Kabóciádé fesztiválon is Szent György és a sárkány meséje volt azon a hétvégén a nyitóelőadás....

Pénteken elmentünk Bubuval eszközöket beszerezni, sőt még a gurigák zöldre festését is végrehajtottuk.
A többi hozzávalót pedig elcsomagoltam. Vasárnap Réka pancsolgatott, és az idő is szorított, úgyhogy megbeszéltem vele hogy ezúttal én fejezem be az ajándékok elkészítését. Megígértettem vele, hogy senkinek egy szót se.
Aztán persze épp mielőtt ünnepeltünk volna, kifecsegte Apának a titkot :-)
Nem baj, úgysem volt nagy csinnadratta. Beraktam a lejátszóba a HJ: Apa figyelj rám CD-t, próbáltuk az első számot énekelni, amin Apa a koncerten úgy elérzékenyült anno. De nem bírtam, majdnem elbőgtem magam. Réka meg nem énekelte. Úgyhogy gyorsan átnyújtottuk az ajándékokat.
Szerintem örültek neki az Ünnepeltek.
És onnantól két napig mindenki a sárkányokkal játszott. Mert ez olyan, hogy ha belefújunk, "tüzet okádnak" :-)

 

 

 

 

Esős napokra

Az ilyen esős napokat, mint a mai, is ki lehet használni - ha másra nem, hát esővel kapcsolatos versek, énekek tanulására vagy alkotásokra. Rékát különösen érdekli, hogyan keletkezik a dörgés, villámlás, és a felhők színe éppen miért olyan, amilyen. A vihar témája számára szinte kimeríthetetlen...
Mostanában ha rajzol vagy fest, akkor is tuttira van benne esőfelhő és szivárvány is.

Ezért gondoltam arra még májusban, hogy nagyon jó ötlet a vattapamacs-felhőkből hulló zápor. Felraktam a közösségi oldalra, de senki sem lájkolta, lehet hogy nem értették, de az is lehet hogy csak nekem tetszik. Nem baj. Rékának bejött, és ez a lényeg.

Szerencsére pont volt itthon még néhány a színes vattapamacsokból, és hát Ő imád ragasztani, azokat ráilleszteni. Kék színű ablakfestéket is találtam, ebből készültek az esőcseppek, Bubu számára azonban a legnagyobb élményt a csillámos ablakmatrica-festék jelentette, ezzel színezte végeláthatatlan ideig az esernyőt :-)

 

 

Oroszlánok , tésztasörénnyel

Múltkoriban láttam egy ötletet valahol. Múltkoriban eszembe jutott, mintha a tésztás dobozban pont ilyen csavart tészta lenne kiömölve. Megnéztem. Az volt, már rég lejárt a szavatossága (mert én ilyenből nemigen főzök). Úgyhogy Rékával együtt nagyon örültünk, és neki is láttunk...

Körberajzoltunk egy papírdoboz-tetőt, főként Ő, ügyes volt benne:

 Majd ki is vágtuk. Mérföldkő volt ez a vágás, mert most először sikerült Récinek egyedül mozgatnia az ollót. Igaz, kellett hogy az én ujjam is benne legyen a lyukban, egyébként túl nagy neki. Azonban én meg sem moccintottam, csak arra figyeltem hogy ne döntse el, hanem maradjon a papírra merőlegesen. Innentől aztán már könnyen ment neki (a jómúltkor még csak összecsukni tudta, kinyitni nem). Nagyon élvezte, és türelmesen, odafigyelve vágott.

Ezután következett a Réka számára legizgalmasabb rész: saját kikeveréssel csináltunk narancssárga festéket, ezt imádta, jól elbíbelődött vele. Majd pedig kifestettük a korongunkat. (Ebben azért segítettem neki). Utána szabad volt a festés.

 

Hagytuk pár  napig száradni, és amikor megint nem tudtunk kimenni az esős idő miatt, újból elővettük. Közösen rajzoltuk meg a száját, orrát, ragasztottuk a sörényt és a szemeket.

Ebből még én is kivettem a részem, hogy közben mutathassam neki, és hogy lássa a "lényeget".

 

Aztán teljesen szabad kezet kapott, és készített egy kócos oroszlánt, aki sírós, és aztán már tészta- helyett rajzolt sörénnyel egy mérges oroszlánt.
Imádta mindegyiket, napokig játszott velük, és büszkén mutogatta az erre járóknak :-)

 

Paprikából Jancsika

Íme az első idei udvari alkotásunk június 4-én, felavatva az új kerti garnitúrát:

 

Olyan büszke rá egyébként :-):