Pedig két délutánon is próbálkoztam vele. Első nap épphogy elkezdtük, vendégünk jött, ezután már nem érdekelte Rékát a kreatívkodás. Vagyis úgy tett, mint akit érdekelt, de mégsem kötötte le, úgyhogy hagytam.
Következő napon a nyugodt körülmények - és állítólagos kedve - ellenére sem nyerte meg tetszését igazán a dolog, elfutkosott közben, és úgy tűnt számomra, hogy én erőltetem az egészet. Ezért elkönyveltem magamban, hogy úgy látszik, erre majd jövőre kell rátérni. (Pedig én úgy vártam, hogy megcsináljuk! :-)
Néhány hal és egy madár azért megszületett, de többet alkottam én,mint Ő. Azért elteszem, mint alkotást, mert a röpke ragasztás-színezés lenyomatai ezáltal megmaradnak emléknek.Aztán majd ha megint eszembe jut, újból nekirugaszkodunk :-))
