Amióta az egyik kézműves-ajándéktippes magazinban megláttuk a madáretetőt, azóta naphosszat azt kántálta, hogy csináljunk madáretetőt...igen ám, de nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök. Csak hallgattam és hallgattam, és ígérgettem, míg hosszú napok elteltével végül mindent beszereztem (akciós akrillfestéket találtam, de a lábam jártam le a mű- és/vagy igazi bogyókért, és a háztetős tejesdobozért - ezért képes voltam Budaörsig utazni a nagyáruházba -
szörnyülködtem hogy a közelben egy boltban sincs "normál" tej, csak a kupakos, pedig máskor azt szeretem..:-)..)
Aztán nekiláttunk a munkának. Végül kettő mellett döntöttünk, így egy lapos tetős és egy háztetős készült.
Ajtókat vágtunk ki, majd az alapozó festést tettünk rá. Az alapozó festés után következett a rendes, Réka úgy döntött, hogy az övé sárga lesz.
A száradás ideje alatt érkeztek Papáék, és hoztak egy igazi, gyönyörűséges madáretetőt. Volt ám nagy öröm! Szemrevételezte, majd vödrébe pakolt a szintén Papáéktól kapott magokból (diót és napraforgómagot):
Aztán pedig Apával együtt fúrtak rá lyukakat:
Ahogy mostanság szokás, minden hozzánk látogatónak be kell mutatni a hiperszuper járgányt, így ebből a programból Erzsi Mama és Dezső Papa sem maradhattak ki :-):
Majd megkezdődött az "érdemi munka" (nagyon hideg volt egyébként):
Ezt a képet csak azért, mert meg tudnám zabálni ebben a szerkóban (főleg ahogyan még azt a vödröt is cipeli):
Etető odapróbálása, beállítása:
Pózolás a kamerának, majd a magok minőségi ellenőrzése:
Etető ellátmányozása gondosan koncentrálva:
A végén még egy kis rendezgetés, és az öröm:
Azóta is várjuk és várjuk a madarakat :-)
Olyannyira, hogy pár nap technikai szünet miatt - mivel a Művésznő alkotói válságba került, és nem volt kedve a kreatívkodáshoz - tegnap befejeztük a saját készítésű madáretetőket is.
Hurkapálcából tetőt ragasztottunk, azt befestettük, majd ablakokat festettünk/rajzoltunk rájuk és sűrű futónövényzetet. A bogyókat megint csak ragasztottuk:
A ragasztópisztollyal való ténykedés persze az én munkám, de a festésben-rajzolásban Réka is kivette a részét. Íme a végeredmény.
A fényképezésnél Réka határozottan konstatálta, hogy "csúnya lett". :-))
No. Ellenkező állásponton ugyan nem vagyok, de a madaraknak úgysem ez számít! Abban maradtunk, hogy nekünk sem a külcsín, sokkal inkább a ténykedés öröme volt a fontos...
