Az oviban általában az étkező falára teszik ki az alkotásokat és jól látszik hogy nem erőltetik őket, időnként Réci elbüszkélkedik a sajátjával, máskor meg amikor kíváncsian keresem az övét, bevallja hogy nem csinált, mert nem volt hozzá kedve.
A kedvencem az az ovis alkotása, amit haza is hozhatott, és amit igen jó ötletnek találtam. Ráadásul idén itthon nem készítettünk sólisztgyurmás alkotást (tavaly ezt a hóember családot). Ők viszont igen, és ami nagyon tetszik hogy termésekkel és tésztával is dolgoztak. Rékáé ilyen lett:
Az alkotói szabadságról jut eszembe, hogy megint dolgoztunk a tenyérfestős módszerrel is. Évszaknaptárat készítettünk, vagyis azóta sem ragasztottuk össze egy kartonra, hanem külön-külön lógnak az tenyérfestéssel megjelenített évszakos képek a januárban felszerelt szuper "szárítókötelemen" a kreatív sarkunkban. Annyira tetszik így hogy egyelőre nem vettem le, persze ha majd új, festett alkotások készülnek, muszáj lesz a száradásukhoz helyet csinálnom :-)
Viszont már jó ideje mondogatta, hogy szeretne koronát a Jajáknak. Ki is találtam hogy akkor egy ovis délutánon majd vágunk-alkotunk ilyet (mert ez rövid, nem megerőltető), elő is készültem, ám nem volt aznap kedve. Másnap sem, három nap múlva sem....bő egy hét múlva a rákérdezés után benne volt, neki is álltunk. De aztán végül mégiscsak az lett belőle hogy a nagyját én csináltam. ő elkezdett színezni egy rajzolt koronát, ám azt is félbehagyta. Kicsit rosszul érint amikor ilyen, mert bár megértem hogy biztos sokat alkotnak az oviban és azt is hogy fáradtan esetleg nincs kedve, de általában előtte sokat nyúz engem, majd amikor beadom a derekam és előkészítek meg beszerzek dolgokat, és mégsem akarja csinálni, az nem olyan jó. Főként az esik rosszul ilyenkor hogy azt bezzeg akarja hogy én megcsináljam. Meg is csinálom szívesen, ha viszont közben nem azon kell aggódnom hogy beleesik az ollóba, mert ilyenkor mindig ott ugrál (és dirigál) körülöttem. Tudom hogy gyerek és a gyerekek ilyenek, csak időnként tényleg nagyon lehangoló a dolog. (és persze rendszeresen megfogadom hogy "soha többet" vagy hogy "na most egy ideig biztos hogy semmit.."
Kárpótol azonban az öröme, most is teljesen odáig volt a kiskirályokért, akiket természetesen rögtön beazonosított a három betlehemi királynak. Hogy pontosan ki-kicsoda nem tudom, egyedül Kis jajára emlékszem hogy Ő Boldizsár, mert neki sötétebb a bőre:
Vagy ilyenek a papírból készített különböző jegyek: belépőjegyek bábszínházba, busz-villamosjegyek, ezek a karácsonyra kapott kincsesládában lettek elhelyezve.
Kreatív dolog még az is hogy nyakláncot fűz gyöngyökből (1 perc alatt), illetve hogy a karácsonyra kapott Aqua Beads-et is kipróbáltuk (mérsékelt sikerrel), de ezekről most nem készítettem képeket.
Aztán nem írtam még a narancs-hóemberekről sem, majd azt külön bejegyzésben, mert úgy látom ez itt már elég hosszú, és feltétlenül meg szeretném említeni benne azt hogy szerencsére még mindig nap mint nap olyan jó kis ötletekkel áll elő Récikénk, amitől szinte tapsikolok örömömben. Rengeteg van, sokszor újabbak és újabbak, sokszor régiek variálása.
Már jó sok lemaradásom is van a témában, mert időnként kattintgatok róluk, de most nincs időm sajnos visszakeresni az elmúlt hónapok termését, csak egyet szedek elő, ami megmaradt bennem: a tábortűz.
A forgófotelbe jó sok mindent szokott gyűjtögetni és volt ez már kórház (szülőszoba), ovi, de legtöbbször fekhely. Ez a tábortűz viszont annyira de annyira jó lett, mert el is magyarázta hogy melyik tárgy a gyújtós, melyik a papír, melyik a tűzifa...el voltunk tőle ájulva. Később Anyósom mesélte, hogy érdekes módon az Ő ovisai között is volt egy kisgyerek aki a forgófotelben hasonló módon "tüzet rakott".
Aztán itt van a kifogyhatatlan témát szolgáltató forrás, a papucs. Nagyjából 7 hónapos kora óta odáig van a papucsokért. Mostanában volt már az Adidas papucsom a Cicamaci pólyája is, meg csónak is. A fenti (vékonyabb, vendégpapucs) pedig törlőkendő, amivel asztalt törölgetett, meg talán vasaló is.
A múltkor játék keretében amikor kimosta a Bori takaróját és kérdeztem hogy nem vasalja-e ki, először azt mondta hogy nincs vasalója, aztán - anélkül hogy bármit is szóltam volna - előkapott egy dobozt és már vasalt is.
Régebben többen is riogattak azzal hogy ne vegyünk neki annyi játékot, mert az majd megöli a fantáziát..szerencsére nincs így, továbbra is kitalál bármit. Van hogy nem a játék pénztárgépet használjuk hanem valami mást pénztárnak és így tovább. Ahogy a kedve tartja. És ha máshol pl. Mamáéknál játszunk valamit amihez itthon lenne megfelelő játék, de ott nincs, akkor nem riad meg, ugyanúgy behelyettesít kitalált eszközzel. Olyan felemelő ezt látni!.
Az abszolút kedvencem a hétvégi találmánya. A bilije játékos. Ha rajta ül van egy kis kapaszkodó, a nyuszifej tetején egy gömb amit forgatni lehet (közben még zörög is), a nyuszi szájában a cumi, aminek tekerésével le lehet szedni ezt a játékot a bili elejéről. Így néz ki összerakva:
Na most Réci azt találta ki, hogy ez a játék elfordítva lehet akár egy VIZIBICIKLI is! (Életében nem látott ilyet, de szerintem az APG könyv egyik története - a sárga vizibicikliről - megihlette). Beleültette a cicamacit, majd később a kisvakondot is, és ezek ketten egész hétvégén száguldoztak a nappali kő-taván. Ahogy Réka tolta a fogantyúnál fogva, a gömb pörgött, pont úgy mint az igazi vizibicikli tárcsája. Nem győztem betelni az ötlettel.
