Úgy gondolom, hogy az ember életének egyik legfőbb célja, hogy alkosson, teremtsen. Isten segítségével. Isten alkotta és teremtette a nagy dolgokat, és mi pedig a kicsiket. Mivel istentől származók vagyunk, az a dolgunk, hogy a földön alkossunk.
Alkotni lehet gondolatokat (itt kapcsolódom össze a híres filozófus által mondottakkal), szeretetet, teremteni lehet boldogságot, anyagiakat, családot (!), rendet, pénzt stb.
És milyen érdekes, hogy jó esetben az ember nemcsak a munkájában alkot, hanem otthon is, éppen amikor nem is sejtené. Amikor egy virágot ültet, finom ebédet főz, megír egy levelet, vagy amikor a hobbiját űzi. Akinek nincs igazi hobbija, nem tudja az energiáját teremtésbe fektetni, így inkább rágyújt, szeretőt keres, alkoholizál vagy energia vámpírkodik - szóval pótlék után kutat.
Nekem eddig a legfőbb hobbim az írás volt. Írtam pár mesét is, rövideket, amiket könyvbe szeretnék fűzni, de előtte nagy vágyam hogy elsajátítsam a térbeli rajzolást.
Anyukám nagyon jól tud varrni. Soha nem tanulta és bevallása szerint nem is szereti, mégis bármit kitaláltam, ő megalkotta.
Én mindig is ügyetlennek tartottam magam a kézműveskedésben, mert sajnos sokszor hallottam ezt otthon, és mással összehasonlítva magam is így láttam. Pedig az ügyesség nem veleszületett tulajdonság, még ha sokan így gondolják is. Egészen pici kortól lehet és kell fejleszteni. Akit hamar ügyeskedésre ösztönöznek, hamar ügyes is lesz. Biztató azonban, hogy ha később kezdjük, attól még ügyesedhetünk.
Saját példámra visszatekintve a sport által a ritmusérzékem fejlődött, a gép- és gyorsírás tanulása közben pedig kitűnt hogy kitűnő vagyok :-))..
Amikor már egyedül (vagy a lányokkal) éltem, tehát a felnőtt életemet teremtettem meg, sokszor kibújt belőlem az alkotás vágya. Készítettem kaspókat cserépfestéssel és díszítéssel, festettem, dekoráltam képkereteket, szalvétával fedett tárolódobozokat, adventi koszorúkat, ajtódíszeket, és hát fotókból slide show-kat, videókból klipeket hoztam létre. Most jut eszembe: ügyfélszolgálatos koromban kimondatlan verseny zajlott a csoportok között, hogy ki tudja szebben dekorálni a saját helyeit. El sem hiszem, hogy a hívások alatt terveztem és vagdostam a dekor elemeket: virágokat nyáron, süniket ősszel, karácsonyfát télen. Aztán meg az asztalra állva aggattam őket a lámpatestekre:-) Egyszer még egy vonatot is fabrikáltam a falra, és a mozdonyvezető a csoportvezetőnk volt, az utasok pedig a munkatársak..
Ha az embernek gyermeke van, főleg kislánya, még erősebben jelentkezik az alkotókedv szerintem, mert egy lánynak rengeteg "igazi lányos" dolgot meg lehet mutatni a világból. A kezeimben valósan érzem a tettvágyat a varrás és ügyeskedések iránt.
Rengeteg tervem van: már itt figyelnek az anyagok és leírások plüssmaci, rongybaba és egyebek készítésére, elkezdtem kötni, de még csak a technikát csiszolom (hú mennyi ötletem van kötésre), egyelőre azonban kicsiben kezdtem.
Eddig készítettem dobozt decoupage technikával (rizspapírral bevonva), ami aztán cumitároló doboz lett, úgyis kellet már efajta gyűjtő. Lehetett volna még tovább díszíteni szalaggal például, de nem volt időm rá. Most a dobozt is én alkottam, kicsit kidűl-bedűl formában, de kreatív boltokban be lehet ilyeneket szerezni.
Előre összeállított csomag (anyagok és leírás) alapján elkészítettem a Margaréta tündért. Néha kicsit változtattam az anyagon, pl. papír helyett fonalhajat fontam. Közben megtanultam hogy legközelebb másfajta ragasztási technikát kéne alkalmaznom, és hogy az arcfestés nem is olyan könnyű, de a lényeg, hogy Rékának tetszik:
Aztán két nap alatt megfontam a zsepitartó dobozt (peddignádból), ez igazi sikerélmény, bár természetesen ez sem lett tökéletes, de hát először csináltam ilyet:
Most pedig már ég a kezem, mert ma vagy holnap nekiállok a rongybabának...Kéne egy varrógép.
