..és már akkor elhatároztam, hogy lesz egyszer egy lányom....
Éppen ezért a kalapot a szirmokkal is évekig rakosgattam ide-oda, sok-sok költözést is kibírt, mígnem aztán egy szép napon gondolom megváltam tőle, mondván hogy hol lesz az még! Erre most, amikor már itt volt az alkalom, az egész házat padlástól a picéig felkutattam a kalap után, de sehol sem találtam. Csak rémlik hogy kidobhattam. Mamáékat is izzítottuk telefonon, de egyiküknek sem volt méretbeli feláldozható szalmakalapja, ellenben mindegyiknek volt egy ötlete,...melyhez közben mi is elérkeztünk az itthoni kobaktörés után: készítsünk kartonból. Ez a feladat Balázsra várt, el is készítette profi módon:
Gondosan megterveztem, elrendezgettem a szirmokat, aztán jöhetett a varrás. Az első párat újra kellett varrnom, sok idő elment velük, rengeteget bosszankodtam. Pl. kihagyták a leírásból hogy a papírnak érdemes lenne kb egy centivel nagyobbnak lenni minden oldalán, vagy többel is, hiszen Ők visszahajtásos varrással oldották meg, míg én a kevésbé szép szimpla körbevarrással..de még így is kilógott a vlies belőle. Majdnem elkeseredtem hogy sosem lesz kész..
Szóval a tapasztalat után minden vlies-szirmomat körbenyestem. Sőt, a kreppel összevarrás után is, hogy szebb legyen a szirom. Viszont miután meglett a tapasztalat, egy szirom 2-5 perc alatt megvolt már. Bár csak napi fél órám jutott rá, azért így már lehetett haladni vele.
Előkészítettem a többi hozzávalót is, nagy szerencsémre Nikóéktól még ősszel kaptunk egy zöld harisnyát (nehéz lett volna most beszerezni, sehol sem látok azóta sem, pedig figyelem már egy ideje), illetve még tavaly - szintén előrelátásból - zöld bodyt is vettem a TESCO-ban. No, ennek a mintáját kellett eltüntetni, kitaláltam hogy ugyanolyan virágfejet varrok rá. Csupán kétszer kellett visszafejtenem, mert hol elmozdult és aránytalan lett, hol kilógott az eredeti minta...na de harmadszorra csak összejött!
A szoknya derekával anyaghiány miatt küszködtem, na meg azt sem tudtam eldönteni hogy gumis legyen-e vagy fix és patentos a végén. Ezt is két-három nekifutás után valósítottam meg, aztán megvarrtam a szoknyácskát is. Azt azonban tudni kell, hogy Réka nem volt hajlandó felpróbálni. Azért én büszkén és örömmel raktam össze a fotelon a kész jelmezt.
Ezután következett a feketeleves: amikor végre felpróbálta. Elöl csodás volt...
A problémát pedig már csak úgy lehetett volna orvosolni, hogy
1. - lebontom az összes szirmot kockáztatva ezzel azt is hogy a papír egyeseknél tönkremegy, tehát új szirmokat is kell készítenem (kiszabással együtt)
2. - valahogy kipótlom a maradék részt.
A másodikat választottam idő és kedv hiányában. Így sajnos messze került a profi munkától, de a körülöttem állók biztattak hogy senki nem nézi....én pedig nagyon lehunytam a szemem és nagyon nem gondoltam a hiányosságra, mert nagyon nem hiányzott hogy ezen nyugtalanítsam magam.
Elég volt a kalapon...mert ahogy a szirmok rákerültek, sajnos valahogy kicsi lett. Anélkül még jó volt. Ráadásul szerintem több szilárd kellett volna a tetejére, mert így csak óvataosan szabadott hozzányúlni, ha nem akartuk hogy a barna krepp beszakadjon.
És nagyon hiányoltam hogy az aljára nem került barna vagy zöld sáv, de ezt utólag már csak úgy lehetett volna, ha szétszedjük a kalapot és újat csinálunk. Ehhez pedig Balázsnak nagyon nem fűlt a foga.
A kalapkészítés folyamata:
A végeredmény egyébként ilyen lett:
