Narancshóemberek

Egész nyáron legalább 50szer hallottam Réka kérését hogy majd ha tél lesz, mi is készítsünk narancs hóembereket.
Mert a Gergőkönyvben van erről egy történet, és az nagyon tetszett neki. Megígértem. Tartottam is magam ehhez, csak hát decemberben annyi minden más van, januárban meg inkább a farsangra és a kistesó születésére készültünk.

Az ötletet továbbra is talomban tartottam, és amikor elérkezettnek láttam az időt, a szükséges hozzávalók beszerzése után megint minden nap megkérdeztem hogy mikor csináljuk, de soha nem volt hozzá kedve Rékának. A végén mondtam neki hogy tönkremennek a grépfrútok, meg kéne csinálni, ekkor ráállt.
Pedig pont aznap esett kint jó kis vizes hó (talán az utolsó a szezonban, de már mindenki a háta közepére kívánta, mi is), amiből igazit is lehetett volna..
Előkészítettük a hozzávalókat, de már ebben a stádiumban láttam a sok ugrabugráláson, türelmetlenségen hogy mi lesz a vége...
Mindenesetre az elején még aktívan részt vett, azt is méregette hogy a narancs Réka mennyivel kisebb mint a valódi...:

  

A szegfűszegek és egyéb kiegészítők betűzése azonban kifogott rajta (nem mintha nem csinált volna ilyet még korábban) és ettől elvesztette a türelmét. Nyüszögött és folyton ott ugrált a késem közelében, ahol a répaorrokat faragtam. Ha megkérdeztem hogy hagyjuk-e abba, nemmel felelt, szóval elég nehéz volt.

Narancs Zselyke tetszett neki, bár a kiegészítőkért meg kellett küzdenem. Volt egy kis sírás amiatt hogy a Kisvakondtól elvettem (vagyis elkértem ..khm) a fülhallgatót, a cumi hollétét sem volt hajlandó elárulni, de aztán ezzel játszott legtöbbet a végén.

 Amikor a kalapot nem tudtam rendesen megcsinálni a saját bénaságom, na meg a folytonos nyüszögés és veszélyhelyzetek miatt, majdnem feladtam, sírhatnékom is volt és szidtam magam. Mert nemcsak az történik ám ilyenkor hogy van egy elképzelés amit nem sikerül megvalósítani, hanem lelkiismeret furdalásom is lesz hogy elmegy egy csomó a játékidőből és félek hogy Réka nem is élvezi. Ráadásul iszonyú piszok tud keletkezni (most is szétszórta a borsot és a szegfűszegnek az apró, lepergett részeit a szőnyegen) amit utána ki takarít, na ki? És totál hülyének érzem ilyenkor magam.
Mindenesetre ennél a stádiumnál lejött Balázs az emeletről éppen, neki elpanaszkodtam, segített a kalapban és jól meg is dicsérte az alkotást.

 Úgyhogy ebéd előtt még gyorsan befejeztem az elmaradt részeket. Egyedül.
Bezzeg hogy tetszett utána Rékának! Alig várta hogy játszhasson velük.
Előtte azonban készítettünk mindenféle családi fotót.
A szülők Zselykével, és Anya  Rékával:

Együtt az egész család:

 Réka Apára figyel:

Réka Anyához bújik:

  

Túl sokat ugyan nem lehetett velük játszani mert a száraz levegő miatt elég hamar összeaszalódtak a lyukak, ergo nem tartotta a testrészeket a hurkapálca, de szerintem azért így is élvezte Réka.

Legalábbis másnap a hozzánk érkezőknek rögtön ezzel dicsekedett.

u.i.:

Egyébként szerintem a mieink szebbek mint az Annapetiéké, mert Ők a lányok haját faágból készítették, és kisbaba sem volt. Pláne cumi :-)