Vasárnap bábszínház jött a Topi Játszóházba. Már jó előre beharangozták, naponta kaptunk mailt is, Marcella is nagyon csalt....de nekem nem volt kedvem menni. Főleg azért mert mi van ha pont aznap szülök, a nagyszülők nem tudják elvinni Rékát, fogalmuk sincs, hol van és nem is akarok programot rájuk erőltetni, a jegy árát sem szeretném elveszíteni. Másrészt múlt héten is voltunk a játszóban...harmadrészt tömeg van, kicsi az öltöző, nehéz nekem a hajolgatás...és különben is, 10től kezdődik, tehát fél10kor legkésőbb el kellene indulni, ami azt jelenti hogy megint korán kéne kelni, megint nem lenne egy nyugis délelőtt és előre is kéne főzni. Szóval nem igazán fűlt hozzá a fogam. Majd legközelebb.
Viszont beugrott hogy itthon lehetne bábszínházat csinálni, hiszen már régen báboztunk, múltkor Réka elő is vette a papírbábokat, nekem meg beugrott hogy a felszabadult ruhaállvány lehetne a paraván.
Úgyhogy munkához is láttunk, és két napig bábszínház volt minálunk :-).
Eljátszottam sokszor a nagy kedvenc iciripicirit, és amennyire a fantáziám engedte, a többi bábbal rövid történeteket is.
 |
| Bálna-Anyu bábozik :-) |
|
Majd amikor meguntam/elfáradtam, Réka vette át a stafétát...csak ámultam és bámultam hogy milyen aranyos kis történeteket talál ki, folyton olvadoztam, szívem szerint félpercenként odaugrottam volna hogy megzabáljam....nem lehetett betelni vele, annyira édes volt. (Egy idő után már nemcsak bábokat, hanem plüssöket is bevetett)
A játék egy idő után kibővült, előre meg lehetett vásárolni a földszinten a jegyeket, mentünk a Vörössel a bábszínházba, a jegykezelő néni elvette a jegyeket, megnéztük az előadást, Vörös mindig belebeszélt és odafutott a díszlethez, ezért rászóltak, aztán meg a bábszínházas néni hívott minket oda, amikor meg nem mert már odamenni a Vörös, így a bábszínházas néni többször is előlépett és magyarázott neki (nagyon kedvesen). Az előadás végén visszatapsoltuk, Ő meghajolt és vagy játszott még vagy nem, attól függően hogy mennyire kellett sietnie a következő előadásra. Azután kijött a bábokkal, meg lehetett őket simogatni, majd elpakolt - hosszasan mindent precízen, mialatt a Vörös sokat kérdezgetett tőle (hova megy, mit csinál, miért csinálja stb.), azután már minden ajtót bezárt (levegő-kulccsal), nekünk mennünk kellett volna, csakhogy Vörös nem akart, ebből mindig hosszas magyarázás meg kérlelés következett.
Egész hétvégén minden "játék-körben" ezt így lejátszottuk. Volt hogy még tovább színesítettük azzal hogy Vörösnek oda szerveztek szülinapot és a bábszínház után még tortázás is volt, vagy olyan is volt hogy a jegy két előadásra szólt, de köztük volt szünet és addig a nézőtéren aludhatott egyet a baba, mert a bábszínházas néni megengedte, sőt Ő is takargatta be stb.
A legjobb számomra az egészben mégis az volt hogy Réka mennyire aranyos történeteket bábozott el. Überszupercukiság!
