Mondtam hogy majd utánanézek, először nem is gondoltam hogy tényleg segíteni tudok, mert elmondásuk alapján eszközhiány miatt inkább csak wc papír gurigás és hasonló olcsó ötleteket tudnak hasznosítani, bár wc papír guriga nyuszi és fakanál nyuszi már készült.
Közben mégis csak elkezdtem utána nézegetni, ilyen tájban egyébként is szoktam ötleteket gyűjteni az itthoni alkotómunkához. Egyre jobban belelendültem, és a végén már azon kaptam magam, hogy dokumentumokat gyártok tematika szerint :-).
Készítettem koszorúötletes-, kézlenyomatos-kivágós, kézlenyomatos-festős, fejdíszes-, papírtányéros-, spatulás dokumentumokat, főleg abból a szempontból átgondolva hogy a kiscsoportosok mit tudnak egyedül vagy kis segítséggel megkreálni.
Szerintem jó lett és nagy örömmel vittem az oviba, ám Zsuzsa néni csak félre tette mondván hogy majd megnézik és köszönik. Őszintén szólva kicsit csalódott voltam. Majdnem minden nap kérdeztem ezután Balázst hogy nem mondtak-e valamit az ötletekre. Mert persze megköszönték, de egy kis ajnározás jól esett volna - gondolkodtam ezen hogy miért nem elég a köszönet, szerintem azért, mert - elég sokat dolgoztam vele úgy hogy közben Zselyke bőgött a vállamon és egy kézzel pötyögtettem...
Végül kértem Balázst a múlt hét végén hogy kérdezzen már rá, egyáltalán megnézték-e. Erre mondták hogy igen és köszönik, fognak belőle felhasználni.
Merthogy az egészet azért kérték, mert Húsvét előttre családi délutánt terveztek, amikor majd a szülők és a gyerekek együtt alkotnak ünnepi díszeket.
A válasznál némiképp megnyugodtam, egyébként mindhárman nagyon vártuk már a családi délutánt, Balázson is láttam a lelkesedést (nagyon örülök hogy ilyen Apuka..). Március 26-án, kedden került rá sor.
Fél4re kellett érkezni, kb. 5 percet késtünk, Rékától meg is kaptam hogy "túl későn" jöttem :-). A csoportszobában már serényen dolgoztak a szülők és gyerekek, pár gyerek ült félreeső asztalnál várva a szüleit, és persze nem mindenki maradt itt, ettől függetlenül jó sokan voltunk.
4 asztalhoz lehetett leülni, mi Zitáékhoz csatlakoztunk, és örömmel láttam hogy az én doksim volt az asaztal közepére kitéve (mint leírás), majd boldogan csodálkoztam rá hogy csomó jó kis eszköz és kellék van kikészítve hozzá az asztal közepére.
Az ikrek dolgoztak még ott apukájukkal, gyönyörű ajtódíszt készítettek. Olló is, ragasztó is és minden egyéb volt bőven (azt kérték hogy ollót és vonalzót vigyünk,végül nem is volt szükség ezekre).
Kicsit körbefényképeztem, és akkor láttam hogy mindegyik asztalnál egyfélét lehetett készíteni, viszont mind a 4 asztalnál az én ötletem, doksim volt kitéve. Az egyiknél a nyuszis fejdísz, a másiknál a tenyérlenyomatos csibe, a harmadiknál papírtányér csibe, és ugye a negyediknél az ajtódísz. Nagyon örültem!
Melinda és anyukája (régi játszóteres barátnőink) tenyérlenyomatos csibét készítettek. Ahogy kisDávid is, akinek azonban a dicséret után el kellett kapnom a grabancát, mert Zselyke mellett elhaladva több alkalommal is rácsapott - igaz, nem durván - a baba fejére, aki aztán végül fel is ébredt emiatt:
KisPetra és anyukája. KisPetrának is most született kistestvére, volt mit átbeszélnünk :-):
Aki elég ügyesnek bizonyult ezen a délutánon. A dekorgumi koszorúalap külső részét együtt vágtuk ki, Ő vezette az ollót, egész jól sikerült, egy helyen lett csak szögletes. Egy tojást pedig, amit később rá ragasztott a koszorúra, teljesen egyedül vágott ki!!!!
(A képeken mellettünk Alicék, a háttérben Ildi néni, messzebb Zsuzsa néni):
Aztán pedig Apa mesélte hogy minden díszt a koszorúra Réka ragasztott fel, nem is engedte Balázst a közelbe :-).
Persze mi maradtunk utoljára Zitáékkal. Amikor a többség elment, akkor lendült még bele Réka,egy külön kis cetlit díszítgetett.
Azért zavart hogy az óvónők semmit sem szóltak továbbra sem az ötletek miatt, akkor nyugodtam csak meg, amikor a végén Ildi néni a búcsúzásnál megköszönte az ötleteket. Ildi néni ebből a szempontból sokkal figyelmesebb, jobban visszajelez, pedig alapból Zsuzsa néni tűnik kedvesebbnek és nyitottabbnak.
Másnap pedig amikor az SZMK-s anyukával beszéltem telefonon, tőle megkaptam azt amire "vártam", vagyis inkább vágytam. Mondta hogy most tudta meg hogy enyémek voltak az ötletek, milyen jó és mennyire köszönik. Többször elmondta, jól esett.
Hiába hóesésben történt ez a húsvéti készülődés, mi nagyon élveztük hogy részt vehettünk rajta, eleve hogy volt ilyen lehetőség. Feldobódva jöttünk haza, Rékán is látszott hogy jól érezte magát, és arról is elbeszélgettünk Balázzsal, milyen színvonalasan megoldották az óvónénik az egészet. Megint pluszpontot kapott az ovi, és megint az erősödött bennünk hogy egy magánovi (nagyon sok pénzért) így nem igazán nyújt többet, hiszen pont esetleg az ilyen eszközök-lehetőségekben gondoltuk a többletet, de azt látjuk hogy maximum annyiban "több" hogy kevesebb a gyerek. A foglalkozások színvonala, játékok, kirándulások, gyermekprogramok, étkeztetés tekintetében nagyon is tartja a színvonalat ez az állami óvoda is.
