Tilda nyuszi

Tilda stílusban varrtam a saját készítésű ajándékomat Rékának. Már ősszel megvettem az anyagot, és beszereztem a szabásmintát, aztán kicsit elbizonytalanodtam, mert eszembe jutott hogy az utolsó ilyen saját kezű ajándék is nyuszi volt (Húsvétra a kugli nyuszik). De aztán már sárkányra vagy macira már nem jutott volna idő.
A Tilda viszont már régi álmom volt, és szívesen csinálgattam...Karácsonyra persze nem lett kész - próbáltam ezen nem idegeskedni (azért is volt annyira nyugis idén az Ünnep, mert nem frusztrált a sok befejezetlen dolog - ami máskor igen. De miért kéne mindennek tökéletesnek lennie kívül, és zúgolódni belül? Sokkal jobb így hogy belül volt béke és tökéletesség...)
Utólag nagyon örülök ennek a ténynek, mert így Tilda nem vészett el a sok - egyébként jó - ajándék között.

Hanem az történt, hogy az ünnepek lecsengése után, január első hetében az egyik délutáni alvásból ébredve Őt  látta meg először Bubukánk, ahogyan az ágyikója tetejére ültetve fogtam.
Annál szebb pillanatok nem is létezhetnek az életben, mint amiket akkor éltem át. Az arca őszinte örömmel felragyogott, kérdezte hogy ki kapja, honnan van, magához ölelte, és nagy becsben tartja azóta is.
.....
Itt már csak az utolsó simítások vártak rá. Apropó! Már olyan régóta meg szeretném mutatni a varrósarkomat, legalább negyed évvel ezelőtt készítettem is fotókat. Most már észben tartom!

Tilda vagányan ül, mit ül, terpeszkedik (!) a fotelben:
:-)

 Bárcsak ismerném a különböző öltésfajtákat! A karját rejtett öltéssel kellett volna rögzíteni, próbáltam is, de hát nem igen lett szép. Ezért találtam ki a mellénykét, hátha eltakarja...és reménykedtem hogy még plusz örömet is szerzek vele..

Azóta kiderült, hogy Tilda nem mindig fogad szót Rékának, emiatt Bubuka egyszer a sarokba is állította. Fél napot töltött ott a nyuszmusz :-)

Íííígy szereti :-):

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyit eljátszik vele, de talán a hosszú végtagok miatt imádja. Lovagoltatja, öltöztetgeti, tegnap az oviba és a postára is elkísért bennünket. Ma pedig már úton voltunk, amikor csak annyit mondott: "A Tilda ma megvár engem otthon." Kicsit belefájdult a szívem, hogy itthon felejtettük. Aztán meg mesélte, hogy a Tilda ma nem aludt vele az oviban.

U.i.: Gondolkodtam egy gombon vagy patenton a mellényre, aztán nem lett belőle semmi. Réka azonban benyújtotta az igényt rá, úgyhogy hamarosan megcsinálom :-)