Sajnos megint abba a hibába estem, hogy a tervemet annyira szerettem volna végrehajtani, mert annyira hittem abban hogy jó lesz, hogy kicsit ráerőltettem Rékára. Ilyet nem szabad!
Neki máshoz lett volna inkább kedve, amihez nekem nem (valami szerepjátékhoz természetesen), és fáradt is voltam a sok ugrabugrához. Invitáltam, látszott hogy nincs kedve. És mondta is, meg alig akart jönni.
Aztán jött, de kapkodósan csinálta és többször megsértődött, amikor segíteni akartam.
Kicsit mérges voltam magamra, és megfogadtam hogy többet nem erőltetek ilyet, nehogy elmenjen a kedve az alkotástól, meg hát úgysincs sok haszna...
A képek úgy adják elő mintha nagyon happy lett volna minden. Nem mondom hogy nem volt az, mert időnként megtalálta benne a kedvét, de csak rövid ideig...és hát ismerve Réka ügyességét...lehetett volna máshogy is. Máskor, amikor kedve van hozzá.
Mostanában szeret "írni". Ha leülök az asztalhoz hogy a határidőnaplóba vagy a különböző kis füzetecskéimbe írogassak, kivétel nélkül mindig jön és letelepszik mellém. Sokszor kiveszi az én papíromat, tollamat a füzetből. :-) Ezt azért fényképeztem le, mert ide állítólag azt írta, hogy Anya.
A hóemberes pedig onnan jött, hogy három hóspray sablont vettem még dec elején, és kíváncsi voltam, papíron ki lehet-e próbálni. Eléggé hajlékony.
Ehhez volt kedve Rkának, de a hajlékonyság miatt nem tudott olyan szépen rajzolni vele mint mondjuk egy műanyag sablonnal. Viszont engedte hogy segítsek, és a végén még egy óóóóóriási hógolyót is rajzolt a hóember feje fölé. :-)
Sokszor már nagyon szépen tartja a ceruzát, az utolsó képnek ez a lényege..
