Persze a télnek vége még nincs...addig pedig él a remény.
A hóember iránti igényünket kismillió módon kiéltük (gyurma, sógyurma, rajzok, sablonok, mézeskalács, színezés, lakásdekorok, hóember gyertyák), az oviban még white day is volt. Azért mostanában már nagyon vágytunk egy igazira.
Egyszer csak az jutott eszembe, hogy ha kint nem lehet hóemberünk, miért ne lehetne bent? Rékának nagyon tetszett az ötlet. El is kezdtük építeni...
Az alsó hólabda a babzsákból készült. a középső párnából és még más töltelék anyagból, a legkisebb szintén párnából (éppen ezért eléggé kockafejű is lett szegénykém).
A szeméhez nem találtunk két egyforma gombot, de sebaj, éppen ettől lesz különleges. Fehér színét az Őt borító lepedőktől nyeri, a száját kimosható filccel díszítettük (ami először tutti volt, de aztán...hogyismondjam...továbbalakult...és girbegurba lett), és a kalapját is nélkülözni tudom egy ideig. Meg a színes sálamat is. A legnagyobb problémát az orra jelentette, de aztán ezt is megoldottuk, vettünk textilrépa csomagot, amiről egyet lefejtettem, az ezáltal nyert lyukat összevarrtam...és mindannyian nagyon örültünk :-)
Persze, persze. Lehetne szebb. Ha a lepedőket szépen el tudtuk volna egyengetni, majd a hátulján összevarrogatni. Ám nagy hirtelen nem találtam nekünk már nem kellő lepedőt, ezeket meg még szeretném használni. Ez a hirtelen ötletek átka. Na de majd jövőre!
Hogy viszonyul új lakótársához Réka? Természetesen imádja! A pár napban, amíg nem találtuk ki, mi legyen az orra, addig is biztatta és folyton beszélget vele, mint egy jó baráttal. Ajándékokkal halmozza el, és mutogatja neki a könyveit, valamint elmeséli neki a napi történéseket :-)
Ma előre vetítettem hogy hamarosan el kell búcsúznunk tőle, de Bubu értetlenkedett és nyíltan kifejezte ellenérzését.
Egyébként a kalapot, az ajándék mogyorót, a sálat, a szájat Ré tette fel rá, a gomb varrásban nem tudott, de a gombok kiválogatásban nagyon is tudott segíteni.
Így készült el a mi HH-nk, azaz Házi Hóemberünk. :-)
