Mivel kis Jajának van fából faragott rácsos ágyikója, és a játékok során kiderült hogy ilyenre bizony Nagy Jajának is szüksége lenne, elkezdtem nézelődni. Nagy, fából készült rácsos ágyat nem akartam, egyrészt mert nagy (és nem összecsukható), másrészt mert drága, harmadrészt és nem utolsó sorban pedig azért, mert úgy gondolom, az a jó, ha nem mindenből van meg minden ugyanolyan mint az igazi. (Ha nincs, akkor ugyanis kitalálunk helyette valamit, ami még élvezetesebb játékot eredményez, amellett hogy a fantázia szárnyalását is segíti).
Apának a karácsonyi ajándéka egy éppen megfelelő méretű és mélységű dobozban érkezett. Előkotortam egy kis csomagolópapírt, és nekiláttunk Jaja ágyának elkészítéséhez.
Vágtunk-ragasztottunk:
Aztán a ragasztási munkálatok abbamaradtak, mert Réka gondosan kitakarította a dobozt. ('Órákig' csinálta) Igen büszke volt magára, mondogatta hogy Ő milyen szorgalmas :-)
Végül sikerült a külső borítást megcsinálni. Még szerettem volna a belsejét is kibélelni, ki is választottam hozzá egy zöld papírt. Aztán jó lett volna a hozzátoldásokat (nem volt egyben annyi csomagoló) egy kicsit elrejteni egy-egy díszcsíkkal. Masnis díszítést is elképzeltem. Mindezekre nem hagyott időt a Kis Hölgy, azonnal bele kellett telepíteni a babát. Sebaj - gondoltam - majd holnap megcsináljuk.
Szép fehér pléddel, kispárnával kibéleltük, játékot is tettünk oda neki. Beleraktuk a babát. Amikor Apa hazajött, még megmutattuk neki, aztán kivette a nagy játék közepette.
Fél óra múlva azt láttuk, hogy Berci betelepedett. És azóta is ahogy beengedjük reggelente, rögtön az "ágyikója" felé veszi az irányt. Hosszú hónapok eredménytelen helykeresési próbálkozásaira ezzel pontot tehetünk. Hihetetlen ez a macska!
:-)
(Ezután elkezdődtek a betakargatási játékok, amiről már írtam.)
Természetesen ha Berci belefekhet, akkor Réka is akar ám! Naná hogy nem hagyta ki ezt a lehetőséget..
