Májusi kreatívságok

Májusban csak úgy jöttek a kis alkotások "maguktól", észre sem vettük és már el is készültünk velük. Van ilyen is :-)

1.)
Legelőször Anyák Napjára készültünk. Nem szerettem volna elkövetni azt a hibát, hogy a napján akarok Bububól kisajtolni valamit (ami persze nem sikerül), úgyhogy már előtte megvolt az ötlet.
Az elképzelés az volt, hogy a már két éve (!) e célból megvett kis ajándékzsákokba pakoljunk valamit. Valami apróságot, saját készítésűt. Két évig nem sikerült megvalósítani (időben), úgyhogy most már nem engedtem a tervből. Kapott Réka erre a célra egy gyöngyfűző készletet, de abban nem voltak rugalmas gumik. Megnéztem a varrószekrényemet és találtam jó kis kalapgumit. Ebből fűztünk karkötőt. Vagyis Réka, mert nem engedte hogy én is belekontárkodjak. Közben én Neki fűztem egyet :-).
Raktunk még a zsákocskába egy marcipán szívecskét és egy feltekercselt Réka-rajzot (virágot). Mellé még az én részemről egy szép képeslap is dukált.

Mivel Liza Mamával előző csütörtök-péntek találkoztunk, neki készítettük el legelőször az ajándékot. Ő  nagyon örült az ajándékoknak, meg is hatódott.

 

Igen ám, de a következő ovis napon Réka megmutatta hogy ki vannak téve az aznapi alkotásaik a faliújságra. És annyira tetszett az ötlet, hogy rögtön arra gondoltam, ilyet otthon is kéne csinálni, sőt mi több, ilyet kéne Erzsi mamának és a dédiknek ajándékozni.
Annál is inkább, mert régóta dédelgetett tervem volt spatulákból (na jó, annál keskenyebb fapácikákból) képkeretet készíteni, bele pedig valami frappánsat alkotni.
Nosza, rögtön neki is álltunk. A körberajzolásban, ragasztásban, díszítésben is sokat segített Réka, igaz, a harmadiknál már elfogyott a türelme/elfáradt, és azt már kevésbé. Nevetek is utólag, mert látszik: ahol szabályos a díszítés, az én voltam - és nem az a szebb, túl szabályszerű.. Szóval most jól lebuktam. :-)

 

(Egyébként a vázák díszítőelemei már az új, garázsvásáros kreatív bőröndből valók)
A virágokat az oviban krepp papírból gyúrt galacsinok alkották, de mivel nekünk csak citromsárga, narancssárga és zöld kreppünk volt itthon, más dolgokat is bevontunk, mint például gombokat, vagy felvágott és betekert zsenília drótot. Szerintem a végeredmény nagyon szép lett. A képek még a próba során készültek, néztem hogy melyik színű képkeret melyik színű alappapírhoz illene, ezért lógnak ki a keretből.

A karkötőkkel nagyobb gondban voltunk, ugyanis az elfogyott a kalapgumi. Elcaplattam az anyagosboltba venni, sikerült is, igaz csak fehéret. Itthon pedig nem tudtuk a gyöngyöket ráfűzni, mert túl vastag volt :-(
Közben készültek a képkeretek és azt is kitaláltam hogy a zsákocskákat is díszíthetnénk valami sk-val, így a rózsaszínre virág és szalagok kerültek (sajnos nem fényképeztem), erre a fehérre pedig egy négyzet amit Réka még Aqua Beadsből készített korábban, és közepébe egy rózsácska.
És képes voltam nem lefényképezni a végeredményt :-(

...és maradéktalanul most sem nyugodhattam meg, mert hipphopp elérkezett Veszprémbe indulásunk napja, és a karkötők még nem készültek el. Útközben bementem egy másik anyagosboltba, ott sem árultak kalapgumit, ámde test színű rugalmas cérnát igen, megörültem, megvettem. Veszprémben titokban fűztük, de jó ideges voltam mert addigra Rékának elment a kedve és nem is tudta egyedül. Végül elkészültek, és szerencsére az ajándékozottak is nagyon örültek.

2.)
Húsvét előtt Zsuzsitól kaptam egy tükörtojás sütő készletet, nagyon aranyos, ezt már régóta ki akartuk próbálni. Mivel nálunk Apa a tüktoj-felelős, Ő vette kezébe ezt a kreatív lehetőséget. Persze Rékával karöltve:

Ilyen jól mutattak a serpenyőben:

Tányérban már kevésbé, mert leragadtak és egyéb gondok is akadtak velük. Sebaj, állítólag finomak lettek:

3.)
A Vasúttörténeti Parkban találtuk a lehetőséget a színes homokból való alkotásra. Egyszerű de nagyszerű ötlet szerintem. Rékának azonnal megtetszett, a sablonok közül persze csakis a lóra fókuszált. Mintha egy vignetta lett volna leragasztva a papírra, és körberajzolva, perforálva.
Feladatunk az volt, hogy először a körvonalaknál (fekete) szedjük le róla a papírt, ez eléggé sziszifuszi munka volt..és az így maradt tapadós részre szórtunk fekete homokot. Aztán sorban lehúztuk a papírt azokról a részekről, amit éppen "színezni" akartunk, és oda szórtuk az adott színű homokot. A legvégén már csak a sörény és farok maradt és arra gondoltunk hogy ennél nem pepecselünk, belemártjuk az egészet a sárga homokba, hiszen a többi már meg van színezve. Csak arra nem számítottunk hogy azért akadnak "rések" és így a ló maga is kap néhány szemcse sárgát.
Persze nem keseredtünk el, hisz megállapítottuk hogy a nap sugarai csillanak meg a ló szőrén. Bubu azóta is így mesél az alkotásról, még Ingridnek is magyarázta, amikor Ingrid az alkotást csodálta :-)

4.)
Évzáróra szerettük volna megajándékozni az óvónéniket és a dadust valamivel. Valami aprósággal, ugyanis csoportszinten történt pénzgyűjtés egy közös, nagyobb ajándékra.
Mivel nagyon értékelték karácsonykor az egyedi képeslapot, ilyenre gondoltam. Gombos megoldással, ami  Rékának is könnyű. A bajom viszont eléggé meggyűlt vele, tekintve hogy olyan kicsi és olyan olcsó gombokat nem kaptam, amik kellettek volna. Szívet vagy egyéb formát így lehetetlen volt kirakni a kellő nagyságban belőlük. Az idő is elment, így dadusoknak ezt nem, csak óvónőknek készítettük. Egyszerű, körvirágot. Szerintem jól mutatnak azért. Főleg, amilyen szép, személyre szóló szavakat írtunk bele. Réka adta oda nekik, akkor igazán meg sem nézték, utána pedig bevallom, hiányzott a visszajelzés. Nem baj. Egyébként rajtunk kívül mástól nem is kaptak "külön" ajándékot. Legalábbis mi nem láttuk. Ez fura.
Ezen felül a kertből szedtünk még virágokat, ezeket kötöztem szalaggal össze, szerintem ennél nincs is szebb. Akkor még nem volt annyi hogy két csokornál többre fussa, ezért két dadusnak egy-egy szál barackszínű szegfűből (aminek egy szárán 3-4 virág volt), minicsokrok köttettem, ezek is gyönyörűek lettek.