Talán tavaly Karácsonyra hozta a Jézuska a Kavicsmese című könyvét. Fogalmam sem volt hogy milyen lesz, mert azért mégsem Boribon és mi van ha nem érti.....ennek ellenére osztatlan sikert aratott, és az egyik leggyakrabban olvasott könyv lett minálunk.
Gyakran már alig vártuk hogy eljöjjön a nyár, és kavicsozhassunk. Nyáron aztán - szokás szerint - mindig volt valami más...
Amikor Ábrahámban láttam a nagy kőgyűjtést-rendezgetést-számontartást, hirtelen beugrott, hogy hát tényleg, ez is elmaradt! Sajnos ott színesek nem voltak..
Itthon azonban az egyik tündérbalerinás játék közben kimentünk "az erdőbe" (a parkba), ahol Tündérbalerina lakik, mert meg szerette volna mutatni Manókirálynak a rezidenciáját. És ekkor már nem titkolt szándékkal a "kavicsbányába" is eljutottunk.
Ott aztán nagy-nagy válogatás következett. Én gyűjtöttem a kicsiket, Réka a nagyobbakat, hiába is próbáltam lebeszélni. Utólag beláttam, mennyire jó is hogy nem hallgatott rám, hisz több nagyra is szükségünk volt. (Egyébként mondtam már hogy imádom a határozottságát?)
Hazaérve aztán kezdődhetett a móka, a kirakózás.
Alkotásaink fő ihletője természetesen A KÖNYV volt. Így kezdődik:
"Kavicsok hevertek a homokban. Megbújt közöttük egy icipici fekete kő. Három gyerek érkezett a folyópartra. Azért jöttek, hogy kavicsokat gyűjtsenek."
A mese pedig arról szól hogy melyik gyerek milyen méretű, formájú, színű kavicsokat gyűjtött, és miközben ezt a kis fekete kő látta, magában morfondírozott hogy abból vajon éppen mit épít az adott gyerek és persze szomorkodott is hogy Ő nem olyan. Aztán csend lett, mert a gyerekek elmentek, a kis kő nagyon szomorú volt hogy Ő nem kell senkinek, még egy arra elhaladó gyík is jól beporozta.
Hirtelen azonban megint nagy zaj lett, visszajöttek a gyerekek, nagy hanggal kerestek valamit...sokáig. Már majdnem feladták, amikor az egyik lehajolt a kis fekete kőhöz, leporolta, felvette, óriásit kiáltott (Megvan!) és diadalittasan cipelte nyomában a másik két gyerkőccel. A kis kő közben folyton gondolkodott hogy vajon mihez kell majd Ő: homokvárhoz?, autóúthoz?. A végén kiderült hogy egyikhez sem, mert egy madarat készítettek, amiről hiányzik valami. És akkor kitalálta, hogy pont Ő hiányzik onnan, mert Ő lesz a szeme...
Szerintem gyönyörű tanmese, Réka alig várja a végén hogy Ő mondhassa ki hogy mi is hiányzik a képről, és nagy hangsúlyt fektetett a mi kavicsozásunk alatt arra is hogy nekünk is legyen kis fekete kavicsunk. Lett is! :-)
Először a könyvben szereplő többi illusztrációt raktuk ki, autót, gombát, széket-asztalt, de készítettünk saját ötletből kislányt is. Olyan jó hogy Rékának mindig vannak közben saját ötletei, pl. hogy készítsünk hajat is neki, meg hogy legyen esernyője, és a kis fekete kavicsot is felhasználta a nemi jelleg megjelölésére (bár szerintem elég félreérthető lett..).
Meg építettünk kavicsokkal díszített homokvárat, és főzni is szuperül lehet a kis kövekkel (gyerekkoromban ezek voltak a "husik" a levesemben).
Napokig elbabráltunk velük.
